Forrás: Spiegel
2015. július 19., vasárnap
2015. július 18., szombat
2015. július 17., péntek
Unalmas nyári nap
Felkelek, amikor felébredek – úgy hét és nyolc között. Kiülök a lenti teraszon a padra, s megvárom, amíg a habos-fahéjas-mézes kávét kézbe kapom. A kutya a lábamhoz dörgölőzik, s egyetlen percig sem hagyja, hogy a simogatás abbamaradjon. Közben lassú kortyokban elfogy a kávé, aztán napirendszerűen – még hálóingben – körbejárom a kertet: megnézem. mi történt tegnap este óta.
Mielőtt beállna a még nagyobb meleg, sétálni megyünk a kutyával. Nyugtázom, hogy ott vannak a hajók az öbölben, minden rendben a túloldalon, csendes nomádélet a kempingben, a táborban túl vannak a reggelin...
Szöszmötölök itthon, egy kert sosincs kész... A szomszédban viháncolnak a gyerekek, a másikban már visszaértek az esztergomi piacról... Levélzizegést hallgatok, konstatálom, hogy az idén több a madár, többször is átgyalogol a szemem előtt egy feketerigó... A hőségben többször beállok a zuhany alá, fröccsöt iszom...
Elkészül az ebéd, valami egyszerű. Szieszta idején csend van a környéken. Olvasok, megnézem a hálón, mi újság a nagyvilágban. Tűnődök. Aztán felébrednek a gyerekek és az öregek – folytatódik a viháncolás, a kerti szöszmötölés: valahol füvet nyírnak, kopácsolnak. Hat felé indulnak be a locsolók. Vacsora. Sötétedéskor gyertyagyújtás a teraszon, neszmélyi rozé az asztalon... Csillagnézés, érkező és távozó repülőjáratok fürkészése...
11 és 12 között – többszöri elbóbiskolás után – leteszem a könyvet. Holnap folytatódik a vágyott unalom.
2015. július 16., csütörtök
Zaza egy nyári napja
Reggeli séta közben.
Egy kis hűsölés.
A labda a kedvenc játék.
Kutya meleg van.
Délutáni szieszta.
Estefelé. Feszült várakozás. Arra ment a kis gazdi biciklizni.
Sötétedés után bekéretőzöm (erről nem készült kép). Már beletörődtek, hogy itt a nyaralóban a kanapén alszom. Meg a padlón, ha melegem van. Na jó, ideig-óráig a helyemen is, legalábbis úgy teszek, mintha.
2015. július 8., szerda
...
- Az ember
kommunikatív lény. Annál a népnél van a hazája, amelynek legtökéletesebben
érti a nyelvét, beleértve a célzásokat és az utalásokat is, és azt mondja,
amit akar, nem azt, amit tud.
- Ott a hazája, ahol a
nyelv grammatikailag és irodalmilag kialakította a kultúráját. Nagy különbség,
hogy sokféle vagy egyféle múlt időt ismer. Nagy különbség, hogy milyen
nyelven tud élvezni egy verset, egy regényt, hogy milyen nyelven számol,
és milyen nyelven álmodik.
- Ott a hazája, ahol a
legjobban tájékozott a viszonyok, a rejtekutak, az ügyintézési lehetőségek
között.
- Ott a hazája, ahol a
legismerősebbek az ízek, a fűszerek, az ételek elkészítési módjai.
- Ott a hazája, ahol a
halottai nyugszanak.
- Otthona, lakása sokfelé lehet a világban. Hazája csak egy. S ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy a haza jól bánik-e valakivel vagy rosszul, mint ahogy az apa akkor is apa, ha simogat vagy ver. Ténykérdés.
(Popper Péter: Hol van a haza?)
2015. július 7., kedd
Selejtezés
festetés előtt. Évek, sőt
évtizedek alatt felgyűlt, most lomnak minősített papírok: rossz minőségben
nyomtatott, fonetikaórán használt orosz nyelvű versek első-másodéves koromból
(Larisza Boriszovna finom, arisztokratikus lénye…, „Papfetyka” szinte a
delikvens arcához hajol, becsukott szemmel hallgatja, szinte ízleli, amikor
előadáson kimondatja a Bенгрия szót, és nem elégedett…), röp- és témazáró
dolgozatok, javítókulcsok, csoportmunkához feladatok témánként borítékolva, szóbeli
feleltetéshez előkészített témák a 19-20. század regény- és drámairodalmából, érettségi
feladatlapok, képek és szógyűjtemény nyelvvizsgára készítéshez…
Némettankönyv-családok, nyelvtan- és irodalomkönyvek, szöveggyűjtemények… A
múlt rekvizitumai. Irány a papírgyűjtő konténer. A Tamara Nyikolajevna
szemináriumán negyedévben vezetett füzetnek megkegyelmezek.
Meg egy notesznek: emlékezetfrissítésre.
Tenyérnyi nagyságú, zöld, műanyag kemény fedele van, 2007-től a szétveretésig
vezettem: benne futó feljegyzések, tanítványok neve osztályonként, abban a
sorrendben, ahogy a dolgozatukat javítottam. A múltkor rám köszönt valaki, amíg
együtt vitt az utunk, váltottunk pár szót, tudtam, hogy estin tanítottam, de a
neve nem jutott eszembe – most megvan.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)