2015. március 31., kedd

25 éve


              Radnóti Miklós: KÉT KARODBAN


              Két karodban ringatózom
              csöndesen.
              Két karomban ringatózol
              csöndesen.
              Két karodban gyermek vagyok,
              hallgatag.
              Két karomban gyermek vagy te,
              hallgatlak.
              Két karoddal átölelsz te,
              ha félek.
              Két karommal átölellek
              s nem félek.
              Két karodban nem ijeszt majd
              a halál nagy
              csöndje sem.
              Két karodban a halálon,
              mint egy álmon
              átesem.


(25 éve ilyenkor szombat volt. Reggel kicsit dideregtünk kosztümben és öltönyben. Korábban érkeztünk, mint a kitűzött időpont, s végeztünk, mire be kellett volna menni – az egész nem tartott 10 percig sem. Az anyakönyvvezető kicsit csodálkozott, hogy nincs gyűrűhúzás, de gratulált. Aztán négyesben a Margitszigetre mentünk, a teraszon, tavaszi napsütésben söröztünk, majd a Wernesgrüner sörözőben költöttük el az esküvői ebédet. Azóta  papírral is  együtt.)


2015. március 22., vasárnap

Kutak


"Annak volt a legjobb vize a Felvégben,
ki egyszer ivott belőle,
az nem feledte,
örökre nyelvén maradt az íze,

mi is rájártunk ivóvízért,
nem kellett se kérni, se megköszönni,
magától értetődött,
mintha a miénk is lett volna..."

                                 (Oravecz Imre: Halászóember – Tijjékék kútja)



Nagyanyáméknál a kút szinte egy vonalban volt a házzal. Négyszögletes, deszkából készült kávájának hátulsó oldala a virágoskertben, az elülső az udvaron, a két mellső pedig a kiskertet az udvartól elválasztó kerítés részeként szolgált. Egy falépcsőre léptünk fel a vödörrel, amelyet egy farúdból kilógó vaskampóra akasztottunk, a rudat leengedtünk a kútba, így merítettük meg a vödröt. Ügyeskedni kellett, hogy a kampón maradjon; nem tudom, hány éves lehettem, amikor már ki tudtam húzni a 9-10 litert. A víz nem volt mélyen, talán két méterre sem, szórakozásból sokszor figyeltem a víztükörben magamat, a kávához közel a mohásodó köveket. A környékről át-átjött valaki vízért, ha babot főzött, 'ebben a lágy vízben könnyebben megfő'  – így tartották.

Nagyanyámék a patakparton laktak. Másodikos voltam, egy nagy áradás után mentem haza, apám éppen mászott ki a kútból, adta ki a vödröt tele iszappal, amikor elpanaszoltam, hogy kettest kaptam: gyakorlati foglalkozáson ostort csináltunk, s én akkora csomókat kötöttem a madzagra, hogy a tanító néni azt mondta: ezzel agyon lehet ütni a lovat. – Nem baj, babám – mondta apám –, nem leszel te kocsis.

***

A Gránicon, az új háznál a kútba betongyűrűket raktak, négyszögletes, az örökkévalóságnak készült betonkávája volt (van), láncon kellett leengedni 17 méter mélyre a vödröt. Az állatok itatásához olykor 10 vödör vízre is szükség volt, be-beálltam segíteni... A kút kerekét jobb kézzel hajtom lefelé az üres vödörrel, ballal húzom föl a vizet, hogy eddzem a gyengébb karom... Akkor pontosan tudtam, hogy hány kört kell hajtanom, mára elfelejtettem – 1982-ben vezették be a házba apámék a vizet, akkor még erről a kútról, csak rendszerváltás után épült ki a faluban a vezetékes vízszolgáltatás. Azóta a kút teteje le van deszkázva, anyu muskátlit tartott rajta, ősszel ott terítette ki a diót. Hajdanán tervben volt, hogy a kávára lécekből 'ház' is készül, teteje is lesz – sosem valósult meg. A víz erősen meszes volt, gyakran kellett cserélni a szódásszifon fejét.

***

Gyerekkoromban a faluban ivóvízként mindenki csevicét fogyasztott. A csevicekútra az Ipoly-partra nagyanyáméktól egy héten háromszor is lementünk két 3 literes, kék, zománcos kannával – a húgom és én, ez a gyerekek dolga volt. A csevice enyhén szénsavas vizét aztán a modernizálás elrontotta. Előbb csak befedték a kutat, aztán lefedték, nyomókúttá alakították, s a víz vasízű lett. A szódásszifon elterjedése lassan megszüntette az össznépi vízhordást, csak az öregek ragaszkodtak hozzá még egy darabig.


2015. március 21., szombat

Kivetkezni

Újraolvasom a Halászóember megrendítő, hatalmas versek vannak benne –, el-elmélázok közben, gyerekkorom ízei-szagai-figurái merülnek fel az idő mélységes mély kútjából.



"... anyámhoz hasonlóan ő se járt népviseletben,
ez akkor még ritkaságszámba ment,
az asszonyok csak később kezdtek kivetkezni,
és vágatták le kontyba tűzött hosszú hajukat..."

                                                             (Baji Pesta)


K. Istvánnak – általános iskolában eggyel járt fölöttem – és Bélának korán meghalt az édesanyja – sovány, madárcsontú, beteges asszonyra emlékszem. Apjuk a téeszben dolgozott, fuvaros volt, amikor a két kamaszodó fiúval magára maradt. Aztán újranősült: Rimócról vagy talán Varsányból hozott új asszonyt, aki kezdetben népviseletben járt – a mi falunkban az öregek sem hordták már –, aztán Béla bácsi kivetkeztette. Akkor – 60-as évek vége – hallottam ezt a szót először, s gyerekfülemben volt valami pajzán csengése.   


2015. március 12., csütörtök

77 éve történt

"Ma reggel kilépek az utcára, kicsit később, mint máskor, szombat lévén. Eltűnt a nagy reggeli nyüzsgés már ilyenkor, és csak nézem a reggeli lapok felírásait, és hirtelen úgy érzem, szédülés jön rám, be kell hunynom a szememet, és egészen mélyről és állati szűkölő félelemmel megborzongok. A német csapatok átlépték az osztrák határt, a kormányt átadták a nemzetiszocialistáknak. Csak nézem, hogy mindenki megy természetesen a dolga után, kívülről semmi sem látszik az utcán, az embereken, és mindent képesek elviselni. Őrületesen rugalmas és nyújtható az emberi tűrés."

                                                                               (Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló)

2015. március 11., szerda

Hogyne!

"Tudod-e? Az újabb grammatikai kutatások eredményeképpen megkülönböztetjük a minimális szerkezetű és a bővített mondatot. A minimális szerkezetű mondat alanyból és állítmányból, valamint a kötelező vonzatokból áll. (Jancsi hisz a jóakaratban.) Ha ezenkívül más bővítményt is tartalmaz a mondat, bővített mondatról beszélünk."


A kérdés a NAT 2012-nek megfeleltetett, 9. osztályosoknak szóló Magyar nyelv és kommunikáció c. tankönyvben olvasható.

Hát már hogyne tudná ezt egy kilencedikes gyerek! Nyilván nyelvészeti szakirodalmat olvas altatóként!




2015. március 10., kedd

Végre tavasz


Március első hétvégéjén már molyoltunk egy kicsit kertben, a másodikon többet: lassan rendbe hozom a virágok helyét, megmetszettem a levendulákat, B. a sövényt... A tuják kezdik visszanyerni a színüket, a kecsrágó még nem. A teraszon napsütésben kortyoltuk az otthonról termoszban hozott kávét, most már ott főztük. 

***

Mindennapi szertartás, hogy ágyba kapom a kávét – 2/3 felhabosított tej, 1/3 kávé, megszórva fahéjjal, rácsorgatva egy kis méz –, a kutya az orrával belöki az ajtót, odajön az ágyamhoz, a pofácskájával böködi a kezem, kéri a simogatást. Aztán óra:50, ideje felkelni, 40 percem van a busz indulásáig. Jól-rosszul eltelik a nap, este itt ülök a számítógépnél, a kutya a lábamnál, aztán megyek aludni, Zaza már az előszobában a kosarában fekszik, nem maradhat el a búcsúsimogatás.

***

Nem akar felszállni a buszra, úgy kell felhúzni, riadt, szaglászik, kapkodja a fejét, a combomra rakja a mellső lábát, ki akar nézni az ablakon (ahogy a kocsiban szokott) – még csak háromszor buszozott életében –, a leszállás simán megy. A kertben rohangál, mint az őrült: észveszejtő sebességgel rója a köröket. Hihetetlenül vonzza a friss föld, rászólok, amikor látom, hogy miben mesterkedik, de olykor ledobja magáról az önfegyelmet,  s elragadtatottan ássa a gödröt.




***

Az egész falut belengi a trágyaszag. A földeken több kupacban van lerakva, távolabb egy traktor épp beszántja. A házak melletti kiskertekben ásnak, gereblyéznek. Eszembe jut a Halászóember (pár napra szüneteltetem Fannit, s Oraveczet olvasok elalvás előtt), a gyerekkorom világa. A hátam melegíti a nap (éjjel még fagyott: a kutya tányérjában még 11-kor is jég van), órákig guggolva gyomlálok, levagdosom a megfagyott, elszáradt krizantémokat, menyecskeszemeket – és nem gondolok semmire, legalábbis később nem emlékszem, hogy valamin gondolkodtam volna. 

***

Ez lesz az ötödik nyarunk a kertben. Nem is csak nyár: egy félév. Mint gyerekkoromban nagyanyáméknál: tavasszal kiköltöztünk a nyári konyhába, ősszel vissza a téli konyhába. (A szoba tulajdonképpen csak alvásra szolgált.) Az év felében a kert a főszereplő, a másik felében a lakás. És mindig jó várni a váltást. Kinnlétünk örömei és veszteségei... 2011 telén meghalt J. bácsi, az eredeti tulajdonos párja, 2012 őszén F., az egyik szomszéd, '14-ben nyár elején I. felesége, most halljuk a hírt, hogy pár napja álmában érte a halál I.-t, a másik szomszéd feleségét. Várjuk Gy. bácsit, legkedvesebb szomszédunkat, reméljük, hogy ki fog járni. Nóra pedig terveket sző szobája dekorálására, párnát varr.






2015. március 9., hétfő

Boncza

Boncza Miklós*-ról eddig annyit tudtam, hogy Csinszka apja, és annak idején – finoman szólva – egyáltalán nem örült, hogy a lánya Ady Endréhez ment feleségül. A középiskolás irodalomkönyvekben is benne van, hogy Boncza Miklós a nővére lányát vette feleségül, hogy Csinszkát a nagymama/nagynéni nevelte, mert az édesanyja röviddel a szülés után meghalt. (Boncza Miklós felesége halála után lelencbe akarta adni a lányát, ezt a nagymama/nagynéni akadályozta meg.)

Azt most tudtam meg Nyáry Krisztián könyvéből, hogy Boncza Miklós Lakatos Menyhért nagyapja is. Milyen neutrális hangzása van ennek a mondatnak!

"»Apám erőszakgyerek volt« – mesélte később. A csucsai kastély háznépéhez tartozó fiatal cigány lány csak egy éjszakára vagy annyira se kellett a méltóságos úrnak. A fiára utána rá se nézett, így ment ez. A cigánysoron mégis mindenki Boncának hívta a világos bőrű fiút, és később az 1926-ban született sötét bőrű unokát is."



*A Wikipédia szerint 1845-ben született, 1893-ban vette feleségül az 1865-ös  születésű unokahúgát, aki tehát ekkor nem 20 éves, hanem 28; a köztük lévő korkülönbség 20. A félreszámolás a családtagok Wikipédia-szócikkeiben is visszaköszön.)


2015. március 8., vasárnap

Gyönyörű

1938. május 8.
"...Mik dolgozik, legalább befejezi az új eklogáját, ami már nem fordítás, hanem saját és gyönyörű."

1938. június 2.
"Mik versét, az Eclogát Babits visszaadta, nem tetszik neki. Kicsit azt hiszem, megértem most. Mikor másodszor olvastam, nekem se tetszett annyira. Túl politikusnak éreztem, nagyon újsághírszerűnek, és a szépségei sincsenek meg végig a versben."

1938. június 13.
"Mik délután Nyugatnál, este Kollégium. Babitsról megkérdezte, miért nem tetszett az utolsó szép vers. Gellért szerint Babitsnak a hexameterei nem tetszenek. Gellért maga azt mondta, neki nagyon tetszett. Nem lehet egészen tisztán látni. Hiba a hexameterekben nem lehet, hisz mindenki el volt bűvölve, a Vas, a Waldapfel, akik értenek hozzá, maguk is csinálják. Lehetséges volna, hogy itt valami féltékenység játszott közre, mert Babits a klasszikus fordításokat annyira kisajátította magának. Vagy tényleg hibázott benne valamit? Rossz ez a bizonytalanság, és elveszti Mik a biztonságát tőle, talán ő nem is annyira, mint én."

(Az idézetek Fanni naplójából valók.)



ELSŐ ECLOGA

                                                               Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem,
                     tam multae scelerum facies;...
                              Vergilius

PÁSZTOR

Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre?

KÖLTŐ

Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már!

PÁSZTOR

Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát,
most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét
rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, -
már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok.
Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre?

KÖLTŐ

Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak.

PÁSZTOR

Hallom, igaz, hogy a vad Pirenéusok ormain izzó
ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt,
s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan;
asszonyi had, gyerek és öreg összekötött batyuval fut
s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és
annyi halott hever ott, hogy nincs aki eltakarítsa.
Azt hiszem, ismerted Federícót, elmenekült, mondd?

KÖLTŐ

Nem menekült. Két éve megölték már Granadában.

PÁSZTOR

Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még!
Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő
így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa?

KÖLTŐ

Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva
tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának.
Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.

PÁSZTOR

Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő?
Nem menekült el a drága Atilla se, csak nemet intett
folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult?
Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?

KÖLTŐ

Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt?
Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt.
Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre,
s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé,
mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad.
Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek,
alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.

1938


2015. március 7., szombat

Tanulság?


"Abból kellene kiindulni, hogy a gyerekemhez én értek a legjobban, a tanításhoz pedig a pedagógus. Tudományos kutatások azt mutatják, az iskolai sikerre 11 éves korig a családi attitűdnek van a legnagyobb hatása, ezt követően pedig a kortárs csoportnak. Ezt például tudnia kell a pedagógusnak, bármennyire nehéz is ezt tudomásul venni."

Alapvetően egyetértek – a fenti állítással is, a cikk egészével is.

Ebéd. Egy gyerek a kezében fogja a húst, harapja. A pedagógus rászól, hogy talán késsel, villával. Felháborodva bejön a szülő – mi a probléma, ők otthon is így esznek.

A gyerekéhez ő ért a legjobban.



2015. március 1., vasárnap