2010. január 31., vasárnap

Ahogy viszajöttünk a délutáni sétából, a fürdőszobában akasztottam fel a kabátomat száradni. Egy fél óra múlva valamiért bementem, s megcsapta az orrom a hóból, fagyból melegre vitt ruha illata. Gyerekkori téli vasárnap délutánok úsztak az emlékezetembe: anyu vasal, a tévében feltűnik Kudlik Juli, kezdődik a Delta, könyv a kezemben, s a hátam a meleg cserépkályhának vetem... Joyce, Krúdy...

A Gránicon laktunk, nagyanyám így emlegette (hivatalos neve Madách út, valamikor erre hajtatott Madách Imre Veres Gyulához), de sose gondoltam arra, hogy a szónak köznévi jelentése van. Délután Závadát vettem a kezembe: "De bizony nem lépik át a határt. Mert a határ maga indul meg, mielőtt honvédeink még elérhetnék! S ahogy ezek haladnak, úgy húzódik ama hitvány gránicvonal mind keletebbre..." Hát persze, határ. A házunktól légvonalban 100 méterre folyik az Ipoly.

Téli séta


A Szent Tamás-kápolna



A vár



A Kis-Duna



A Kis- és Nagy-Duna találkozása



A Bazilika és a vár az Esztergom Hotel (pontosabban a parkoló) felől


... a Mediterrano felől

Vittük a szánkót és a korcsolyát, jégpálya minden beharangozás ellenére sem volt a sportcsarnoknál (talán majd szerdára), de a faházban jó a forralt bor.

(Fotó: Rafael Balázs)

2010. január 30., szombat

Hó, hó, hó és a gyermek

Egész délelőtt szakadt a hó, főzés közben sűrű hófüggönyön át néztem ki az ablakon, eltűnt a Bazilika, egy-egy nehezen mozgó ember próbált eljutni valahová... Délutánra igazi nagy hó lett, mint - nyilván csalóka emlékeim szerint - gyerekkoromban. A meteorológus azt mondja, évtizedenként ha egyszer hullik ilyen rövid idő alatt 20-25 centi. És valóban. '87 januárjában egyetlen éjszaka akkora hó esett, hogy legalább tíz percbe tellett, hogy megtegyem a 100 méteres utat az iskoláig, a gyerekek fele be sem tudott jönni, a vidékieket már délben hazaengedtük, mert a Volán nem tudta garantálni, hogy később is indít buszokat. Volt is háromnapos szünet az ország legtöbb iskolájában! '99-ben pedig valamikor november végén, egyik délelőtt Nórával indultunk sétálni, s másfél óra múlva alig tudtam hazatolni a babakocsit, a járdák járhatatlanná váltak, az úttest meg mégiscsak az autóknak van.

Semmi kifogásom a hó ellen még februárban sem, csak maradjon meg! De míg ezt írom, hallom, hogy folyamatosan és szaporán csöpög a csatorna. Az előrejelzés szerint azonban nem kell olvadástól tartanom, s örülök, mint a gyerekek. (Megnéztem: Szolnok vonalától délre most is havazik.) A gyermek délelőtt is, délután is lenn volt, nem tudom, hány hóangyalt csinált, de csuromvizesen jött haza.

Többnapi győzködés után este beadtam a derekam, és levágtam a haját. "Rövidítünk", így közölte, s hiába mondtam, hogy karácsony előtt már 10 centit levágtunk (igaz, nem is igen látszott), hogy két év, míg újra ekkora lesz: újabb 15 centi a kukában végezte. Tudatosulhatott benne, hogy honnan a rövidítés szó, mert eszébe jutott, hogy apa nem engedi neki megnézni a Macskajajt, egyszer addig látta, hogy egy kocsiban ülnek, és milyen jó zene szól.

Holnap pedig hármasban lemegyünk a Dunához.

2010. január 28., csütörtök

Január


Janus egyszerre néz előre és hátra, a jövőbe és a múltba...

Lassan vége a januárnak, gondoltam, egy hónap elég a számvetésre, tervezésre, de csak ott tartok, hogy szeretném visszakapni az elveszített, múltban hagyott derűmet és türelmemet.

2010. január 27., szerda

1%-ot a kultúrának

Múlt szombaton a városi szimfonikusok hangversenyén voltam, Mozartot játszottak. Az idén már nem mertek kiadni bérletet, mert nem voltak benne biztosak, hogy a műsortervet valóra is tudják váltani: mint ahogy a zenekar vezetője fogalmazott, ehhez a próbákon kívül valamennyi pénzre is szükség lenne.

Ebben a történelmi múltjára, kulturális értékeire, gyarapodására szóban és papíron oly büszke városban nincs valódi művelődési ház, nincs mozi, a városi könyvtár két iskolába van bezsúfolva, s anyagi támogatás híján a szimfonikus zenekar is ellehetetlenül. (S ugye ne soroljam, mi mindenre jutnak viszont milliók...)

Amikor az 1 %-ról rendelkezni lehet, én nekik adom. Talán e blog olvasói közül is követik néhányan a példámat.

A kedvezményezett adószáma: 18262665-1-43
A kedvezményezett neve: Esztergomi Szimfonikusok Alapítványa

2010. január 25., hétfő

Szerinted?

Az idézet kivételesen nem irodalmi műből származik, hanem Zsolnai László közgazdászprofesszor interjújából.

"De nem kell megijedni sem a pénzügyi válságtól, sem a klímaváltozástól, mindkettő jó irányba terelhet bennünket. Orvosi hasonlattal élve: a betegségbe nem kell föltétlenül belehalni, az nem csak veszély, esély is. A változás már zajlik. A lényege a mértékletesség. Gazdasági fogyókúrára, komoly életmódváltásra van szükségünk.

– Miben kell visszafognunk magunkat?

– Nem kevesebbet kell fogyasztanunk, hanem mást és máshogyan. Sorolom a fő területeket: közlekedés, táplálkozás, lakás, gyógyszer. A repülés kevesek ritka kiváltságává válik, és nem lesz lehetőség a jelenlegi intenzitású autózásra sem. Családonként évi egy-kétezer kilométer belefér majd, de harmincezer nem. Aztán: a nyugati társadalmak húscentrikus étkezését el kell tolni a növényi alapú fogyasztás felé. Fenntarthatatlan a jelen mértékű állattartás, ugyanis mondjuk egy kilokalóriányi hús előállításához csaknem tízszer annyi energiára van szükség, mint egy kilokalóriányi növényhez. Szintén fenntarthatatlanok az energiapazarló épületek. Alternatív technológiákkal már most lehet csaknem nulla fűtésigényű házat felhúzni."



El tudod képzelni ezeken a területeken a józan önkorlátozást?
Vagy: miben igen, miben nem?
S ha nem, jön a Tragédia XIV. (eszkimó) színében bemutatott jövő?

Újabb hírek oktatásügyben a városban: összevonják (tervezik? latolgatják? megcsinálják?) a Dobó Katalin Gimnáziumot, a József Attilát Általános Iskolát és a Bánomi Óvodát.

Újra: s ki olvasta/olvashatta, fogadta el a város középtávú feladatellátási, intézményirányítási tervét? (A közoktatási törvény előírja, hogy ilyen legyen.)

Miután a polgármester javaslatára a testületi többség 21-én megszavazta, hogy ezután vita nélkül fogadják el a napirendi pontokat, a kérdések, interpellációk lehetőségéről lemondanak - március végéig (eddig az időpontig kell iskolabezárásról, -indításról, -átszervezéről határozni) a dolog egyetlen gombnyomással eldönthető.

2010. január 24., vasárnap

A leendő Szent Imrében "a képzést két nyolcévfolyamos általános iskolai osztállyal is teljessé kívánják tenni." Észrevették, akiket érint?

Ezt az István múlt évéről szóló összefoglalóban írtam, idéztem. Nos: a tanügyi iroda vezetője már járt a Petőfi Sándor Általános Iskolában, és ismertette az elképzeléseket.

S ki olvasta/olvashatta, fogadta el a város középtávú feladatellátási, intézményirányítási tervét?

2010. január 23., szombat

Tegnap azt hallottam a rádióban - a Magyar Kultúra Napja alkalmából nyilatkozott valaki -, hogy Magyarországon a mozi- és színházlátogatók száma évek óta csökken, de a könyvvásárlók száma növekszik, közönsége van az igényes irodalomnak: körülbelül 1 millió ember. (Nyugat-Európában az egy évben kiadott könyvek 10%-a igényes irodalom, nálunk 15.)

Akkor van remény.

2010. január 22., péntek

Szent(ek), közöttünk

Még múlt vasárnap, főzés közben hallgattam a Történet, hangszerelve (jan. 16., hátha valaki hallani akarja) című, fehér holló ritkaságú beszélgetős műsort, ahol a riporter felkészült, kíváncsi beszélgető partnerére, nem akarja túlbeszélni, nem akarja belefojtani a szót, nem kényszeríti sms-tömörségú válaszokra... Az interjúalany Szenc(z?)i Sándor, a Baptista Szeretszolgálat vezetője volt.

"A mi adakozásunk, az nem arról szól, hogy a feleslegből adunk, mert az nem adakozás. Az adakozás az, ami szükséget okoz, nekünk"- mondja. Háromszor ajándékozta el mindenét, háromszor áldotta meg Isten sokkal többel, igen ez a Máté-effektus - válaszolja a riporter kérdésére -, akinek van, annak adatik, bibliai alaptétel, hogy ha a másikat építem, én növekszem, mondja.

Fontos hallani, hogy tudjuk, kik vagyunk, hol tartunk.

2010. január 21., csütörtök

A végtelen pillanat (Irgalom 2.)

"...az életéért könyörgő tanár is folyamatosan a fegyvert tartó pedellushoz beszél..."


In memoriam F. M. Dosztojevszkij

Hajoljon le. (Földig hajol.)
Álljon föl. (Fölemelkedik.)
Vegye le az ingét, gatyáját.
(Mindkettőt leveszi.)
Nézzen szembe.
(Elfordúl. Szembenéz.)
Öltözzön föl.
(Fölöltözik.)

2010. január 20., szerda

Irgalom

"A balesetben az apa mögött ülő, biztonsági övvel bekötött három gyermek közül egy 11 és egy 12 éves meghalt, míg a szintén 11 éves testvérük életveszélyes sérüléseket szenvedett. Őt, és súlyosan sérült édesapját a szolnoki kórházba szállították."

Ezután nem lehet normálisnak maradni.

"A balesetet feltehetőleg ... a gyerekek apja okozta."

Solom szavai jutnak eszembe a Bánk bán legvégéről...

2010. január 19., kedd

Csinszka

"Egyszer, életem kezdetén, vágytam megcsókolni Léda kezét, mert tudtam, hogy jó volt Adyhoz, tudtam, hogyan tudott sorsot és helyzetet elfogadni a zseni árnyékában. Királyi asszony volt, gőgös, remek emberfajta. Szerettem volna megköszönni a megköszönhetetlent, mindent, amit érzésben, jóságban, önfeláldozásban tett Adyért. Az emberért, akiért én is mindent, amire csak képes voltam, erőben, szívben, boldogan áldoztam."

"Nem becsülöm túl a szerepemet Ady életében. Tudom, hogy alig vagyok több, mint egy a sok közül - vagy legfeljebb a második. Mert Léda az első! Ha Lédára gondolok, valahogyan nem tudok abban is igaz asszony lenni, hogy féltékeny legyek rá. Soha nőre nem tekintettem még kislányosabb, őszintébb lelkesedéssel, mint Lédára. Mindenben értékelni tudom a kivételest."

Az idézetek Boncza Berta, közismertebb nevén: Csinszka egy-egy interjújából valók, Rockenbauer Zoltán A halandó múzsa - alcím: Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese - c. könyvében olvastam. Szakkönyv és regényszerűen olvasmányos egyszerre: "finom" dolgokat tudunk meg Édesről (Ady édesanyja), Ady öccséről, a zárkózott, félszeg Babitsról, a laikus közönség előtt kevéssé ismert Márffy Ödön festőművészről, kortársak sokaságáról, a 20-30-as évek művészvilágáról, legtöbbet persze Boncza Bertáról. Az eddigi Csinszka-kép új árnyalatokat kap az ihletett, de nem elfogódott ábrázolásban.

A szerző, aki egy évtizedet külpolitikával foglalkozott, 2000-2002 között művelődési miniszter volt, ma szellemi szabadfoglalkozásúként a tudomány berkeiben tevékenykedik. Szerintem jól teszi.

2010. január 18., hétfő

Szerinted?

„Nincs elmúlt-múlt, csak én múlhatok el, akinek közöm van hozzá, elképzelésem róla, pontosan nekem, hogy legyen jelenem. Tévedés, hogy a múlt „messze” esik, „távol van”. Közeli, mint a kihűlt szerető, aki újra és újra fölmelegszik és megint mindenre képes. A múlt mai csoda, amit holnap ismerek meg s teszek magamévá. Mégis úgy élünk, mintha ismernénk a jelent nélküle, s lehetne így is álmunk a holnapról.”


Egyetértesz-e Mészöly Miklós gondolatával?
Hogyan befolyásolja a mát, a holnapot a tegnap?
Elkerülhető-e, zárójelbe tehető-e a megismerés?
Mennyire 'mélységes mély a múlt kútja'?

A kérdések is folytathatók, a válaszokra is kíváncsi vagyok.

2010. január 17., vasárnap

A vessző

"Öt napja tart a BKV-sztrájk. Az álláspontok nem közelednek. Kocsis István vezérigazgató szerint minden, fedezet nélküli vállalás kalandorság, amely a csőd felé sodorja a vállalatot."

Na, ezt biztos nem mondta a BKV-vezér, akkor nem tárgyalna. Talán inkább így hangozhatott a mondat: 'minden fedezet nélküli vállalás kalandorság'. Ennyit tesz egy vessző.

2010. január 16., szombat

Kreáció

Nagyon ritkán eszünk halat - a gyermek nem is szereti (pedig piciként szerette). Nem vagyok nagy szakácsnő, de most kreáltam valamit (nem fejből - különböző receptekből összegyúrva).



A tengeri halat tegnap este kiolvasztottam, natúr joghurtba fokhagymát zúztam, bekentem vele a halszeleteket, s éjszakára így hagytam. Ma egy olívaolajjal kikent tepsibe raktam a halat, fűszersót szórtam rá, majd a sütőben megsütöttem.

Egy lábasban olíván zúzott fokhagymát pirítottam, rádobtam a vékony, hosszú csíkokra vágott sárgarépát, kicsit később a cukkinicsíkokat - pár percig pároltam, hogy resch maradjon. Tejszínbe sót, borsot, kis pirospaprikát, pici ételsűrítőt kevertem, ráöntöttem a zöldségre, s egyet forraltam rajta. Ez volt a köret a halhoz - póréhagyma-karikákkal és reszelt sajttal tálaltam.

A gyermek a halat meg sem kóstolta, a köretből a répát igen - aztán kért a fagyasztóból sajttal töltött csirkemellet. Ettől függetlenül: a felnőtteknek ízlett.

2010. január 15., péntek

Már megint/még mindig

- Tessék, ZM.
- Üdvözlöm. XY vagyok, a ...-tól/től beszélek. ZM-mel (vagy kedves párjával) szeretnék beszélni.

Így megy ez - ma kétszer, heti átlagban 4-5 alkalommal. Már itt leteszem. A kiképzők még nem tanították meg/a kiképzésben még nem tanulták meg, hogy kommunikáció csak akkor jön létre, ha nemcsak arra figyelnek, amit ők el akarnak mondani, hanem azt is meghallják, amit a másik mond.

2010. január 13., szerda

A gyermek mobiltelefont szeretne, mert állítólag rajta kívül már csak egy valakinek nincs az osztályban. Két-háromszáz méterre lakunk az iskolától, a játszótértől - máshová nem megy nélkülünk. Minek is?

A racionális érvek csak rövid ideig hatásosak, pár nap, hét múlva újrakezdődik – nem követelődzés, csak puhítás, gyúrás. Erős a birtoklási vágy, az ’olyan lenni, mint a többiek’- igénye… De tartjuk magunk.

2010. január 12., kedd

Olvasni

A gyermek lassan 10 és fél éves, de olyan nincs, hogy ne lenne esti mese - az osztálytársainak már rég nem olvasnak (ha egyáltalán), de a mi lányunk így fog férjhez menni. Decemberben a MÜPA-ból negyed egyre értünk haza, de követelte a mesét, "anélkül nem tudok elaludni". Nemrég ért véget a Trapiti harmadszor, apa felolvasásában, most az Alice Csodaországban megy. Az esti mese apa reszortja: a könyvből-mese után jön a fogmosás, villanyoltás, aztán a fejből-mese. Olykor én is olvasok, ez rendszerint délután van, és semmit nem vált ki, nem helyettesít. Ki mit kezdett, azt be kell fejeznie, és nem adhatja át másnak. Én most a Toldit olvasom fel: a farkaskalandnál sírt.

Olvas ő is, naponta fél órát, de azt nem mondhatom, hogy szeret. Hol magától, hol első szóra, hol alkudozva jön, hozza könyvet, és olvasás közben nézi az órát. Pár napja fejezte be A téli tücsök meséit, most a Semminden van soron. Ezeket régebben és többször is felolvastuk már, most ő önállóan. Olyan nincs, hogy magától elvonul egy könyvvel, pontosabban egy hosszú történettel, és olvas. Kaptam jó tanácsokat, pl. a legérdekesebb résznél kell abbahagyni, s akkor majd kíváncsiságból folytatja, hát nem: nem folytatja. De az olvasásból nem engedünk, legyen ez bármilyen autokrata, elavult, korszerűtlen módszer. Kövezzenek meg érte, de tanárként is azt gondolom: lehetnek jobb, hatékonyabb, ötletesebb, célravezetőbb, játékosabb közvetítési módok, de a tanulás munka, minden gyereknek a maga életkorának megfelelően, de: munka. Meg kell dolgozni az élményért. Aztán persze már öröm. Egy DVD-t megnézni nem erőfeszítés, számítógépen játszani is csábítóbb - nincs eltiltva egyiktől sem, hétvégén, szünetben lehet, de olvasni naponta kell. S remélem, hogy a müssen egyszer csak sollen lesz. Mint a fogmosás.

Elalvás előtt egyébként gyakran kéri, hogy kilencig még könyvet nézegethessen: ez mindig valami ismeretterjesztőt, enciklopédiaszerűt jelent. Ma például a Tudástár az emberi testről címűt vette kézbe. Kis idő múlva behívott a szobájába: "anya, mi az a menstruáció?" És megbeszéltük részletesen. Aztán elmesélte, a nagylányok mit hová tesznek az iskolai WC-ben - de ez egy másik történet.

2010. január 11., hétfő

Szerinted?

Úgy érzékelem, hogy nagy igény erre vagy az ilyen típusú párbeszédkísérletre nincs. Teszek még egy próbát.

A múlt hétfői idézet (is) Popper Pétertől származik (A tigris és a majom. Popper Péterrel beszélget Mihancsik Zsófia)


"32
Arról, hogy semmitől nem kell félni
Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az is, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."


Így gondolod?
Így is teszed ? (Mekkora a távolság a gondolat és a tett között?)
Fontosabb az igazság, mint az élet? Vagy csak az Antigonék esetében?
Milyen ár nem túl nagy az igazságért?

2010. január 10., vasárnap

Érdekes

"...az istván benevezett az elit-gimnázium címre" kulcsszó 6 nap alatt 29 látogatást eredményezett, az átlagos itt-tartózkodás több mint 20 perc. Hm. Pedig a "kulcsszó"-t csak idézem. Vagy éppen azért.

2010. január 7., csütörtök

És kész

"Egy jelenségről kívánunk írni.
(...)
Két út járható. Az egyik: a tulajdonos dönt és kész. A másik: kérek szakmai véleményt és tudomásul veszem. De az nem járható út, hogy demokráciát játszva úgy döntök, ahogy nekem tetszik.
(...)
A mi országunkban persze Móricz Zsigmond óta, akinek hatalma van, annak mindenhez értő tekintélye és tudása is."


Egy út járható. És kész.


2010. január 4., hétfő

Szerinted?

"... analizáltam, hogy az embernek hol van a hazája. Ugyanis az határozza meg a hovatartozását. Ha Magyarország a hazája, akkor magyar. Ha Chile, akkor chilei. De mi határozza meg, hogy hol a haza? A következőkre jutottam: először is az ember kommunikatív lény. A hazája tehát az az ország, amelynek a nyelvén a legpontosabban ki tudja fejezni magát. Másodszor, amelynek a nyelvét a legpontosabban érti, utalásokkal, célzásokkal együtt. Harmadszor a kultúra: a kultúra gondolkodásmódot reprezentál, tehát amelyik ország kultúrája a sajátja, az az ország a hazája is. Mentünk át a feleségemmel a sivatagon, Egyiptomból Izraelbe, valamit kérdezett, amire azt feleltem: karóval jöttem. Próbálnám ezt mondani egy francia nőnek... Bevinne az elmegyógyintézetbe, hiszen sosem hallott József Attiláról. Aztán az orientáltság. Hol tud a legjobban tájékozódni arról, hogyan intézhetők el a kényes dolgok? Aztán: a zsigeri része a dolognak, az ízek. Ez iszonyú keményen meg tudja gyötörni az embert. (...) Ezek a dolgok nagyon mélyen élnek az emberben, és nem lehet őket megváltoztatni. Magyarán: egy ember nem átültethető. Talán még a serdülőkora előtt igen. De ha ezt a kort itt érte meg, akkor lehet, hogy az otthona másutt lesz, de a hazája itt van."


És ti mit gondoltok: mi a haza? S valóban nem átültethető az ember?

2010. január 1., péntek

Szent István Gimnázium 2009 (3.)

Október

3-án volt a városháza előtt az MDF által szervezett, de pártpolitikától mentes "banános tüntetés", ahol többek között az istvános tanárok elbocsátása ellen is tiltakoztak a résztvevők.

A 10-én megjelenő Hídlapban az új igazgatóhelyettes azt nyilatkozza: "...ki-ki legjobb tudása szerint a kollégák közül teszi a dol­gát, dolgozunk, tanítunk. A tanórákat, foglalkozásokat rendesen megtartjuk, a szülőkkel a kommunikáció folyamatos, úgy látom, itt minden nagyon kiegyen­súlyozott úton megy, úgy, ami vélhetően egy hatékony működést tesz lehetővé". Mondja ezt akkor, amikor már kb. 80 diák hagyta el a gimnáziumot, amikor az új tanárok szakmai és pedagógiai felkészültségéről érdekes hírek érkeznek.

Huzavona a közalkalmazotti tanács léte-nemléte körül: az igazgató megszűntnek nyilvánítja a KT-t, s új választást szándékozik kiírni. Tény, hogy az iskolából így-úgy távozottak között van a közalkalmazotti tanács elnöke és egyik tagja, így a KT tagjainak létszáma több mint egyharmaddal csökkent, vagyis a törvényi előírások értelmében megszűntnek tekintendő. Csakhogy, a KT-nek volt egy póttagja, aki az először távozott KT-tag helyére lépett - tehát a létszám nem csökkent több mint egyharmaddal. Némi pengeváltás után az igazgató visszakozik. A KT tagjai B.É. és N.L.

Az iskola honlapján megjelenik a beiskolázási tájékoztató.
"Esztergom Város Önkormányzata célul tűzte ki, hogy a város középfokú oktatási intézményei közül az egyik egy ún. –elit-iskolai program keretében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információ-technológiai Karának bázisiskolája legyen. (Mint azt bizonyára sokan tudják: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információtechnológiai Kara a déli Kanonoksoron kap helyet –ezzel két egyetemi kar fog működni a városban.) Az erre kiírt pályázaton iskolánk sikerrel szerepelt –így a következő tanévtől a jelenlegi Bottyán János Műszaki Szakközépiskolával együtt az egykori Szent Imre Bencés Gimnázium patinás és gyönyörűen felújított épületében kezdődik meg új tanulóink oktatása és folytatódik jelenlegi diákjaink képzése. A város történelmi hagyományait követve és új épületünk múltjához is igazodva nevünk a jövőben Szent Imre Gimnázium és Szakközépiskola, Esztergom lesz."

November

A hónap elején a gimnáziumból távozó tanulók száma meghaladja a százat (101).

A jövő tanévi beiskolázással kapcsolatos információk megjelennek az Iránytűben.

Némi(?) hezitálás után az igazgató elfogadja, hogy a gyerekek B.É.-t akarják diákmozgalmat segítő tanárnak.

13-án az első beiskolázási szülői értekezleten a hírek szerint heten (plusz négy diák és két iskolavezető) voltak.

15-én a Szigmédián megjelenik a volt istvánosok által készített kérdőív összesítése Régen jobb volt istvánosnak lenni címmel. Idézet az összegzésből: "A grafikonok magukért beszélnek: míg a Sitku irányítása alatt álló iskolát illetően négyesnél rosszabb minősítés csak elvétve akadt, Kurnász összesítve egy gyenge elégségest sem érdemelt ki a válaszadók között. A gimnázium színvonalával kapcsolatban már valamivel nagyobb a szórás, de a jelenlegi színvonalra adott osztályzatok átlaga így is csak 2,09. Huszonnégyen annyira szélsőségesen ítélik meg a gimnázium helyzetét, hogy a négy szempontot rendre 5, 1, 5, 1-re értékelték a 2007 előtti állapot javára."

A miniszter nyílt levélben fordult a polgármesterhez, mert nem kapott választ több mint két hónappal ezelőtt írt levelére. A polgármester nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének. A miniszter továbbra is bízik a problémák megnyugtató rendezésében. És: "Továbbra is fenntartom azon korábbi álláspontomat, hogy ha a fenntartó elvonja az intézményvezető, illetve a nevelőtestület jogkörét, jogszabályt sért.” (Na és aztán?)

December

A 11-ei második beiskolázási szülői értekezleten a hírek szerint nagyon kevesen voltak (a kettőn összesen nem voltak annyian, mint ahány gyereket egy osztályba felvennének).

Új tagokat delegáltak az iskolaszékbe a tanári oldal képviseletében. Több jelölt közül a megválasztottak: a helyettes, egy az iskolában heti két(?) alkalommal munkát végző tanár és Sz.T.


"Szent Imre Gimnázium és Szakközépiskola –az esztergomi képviselő-testület elvi döntése nyomán ez lesz a neve annak az iskolának, amely olyan képzést is biztosít, ami a városban működő információtechnológiai egyetemi karra készíti fel a diákokat. Az intézmény természetesen hagyományos középiskolai képzést is folytat. A minőség garanciáját látják a képviselők abban, hogy az intézmény egyesíti a Bottyán János Szakközépiskola és a Szent István Gimnázium képzési programjait és tanári karát " - olvasható 15-től a város hivatalos honlapján. (A leendő Szent Imrében "a képzést két nyolcévfolyamos általános iskolai osztállyal is teljessé kívánják tenni." Észrevették, akiket érint? Eddig erről nem volt szó. És logikailag még egy lépés jöhet.)

Az elit gimnáziumi pályázatra valamikor a tavasszal nyújtotta a pályázatot az István (a pályázatot a tantestület nem látta, olvasta), a nyáron derült ki, hogy a Bottyán és az István nyert. Júliusban egy internetes portálon egy képviselő "Szent Imre Induló" néven már fórumot hozott létre, az új iskola létrehozásának mikéntjéről innen lehet tudni: "NEM egyesítésről, hanem uj alapítású tanintézetről döntött az önkormányzat, vagyis a fenntartó, akinek szava van a dologban. Nem az István és a Bottyán összevonása, tantestület és diákság ömlesztése az út. Uj alapítású Szt.Imre gimnázium fog indulnni 2010 szeptemberében. Alkalmas pedagógusokkal, elit követelményekkel..."

(Akkor most egyesít vagy nem egyesít? Más a jogi helyzet. A Bottyánt - mint hírlik - nem lehet jogutód nélkül megszüntetni.)


"A Komárom-Esztergom Megyéért
Szakmai Díjasok 2009-ben: Durzák Anna tanárnő..."

Nem fogadta el az országgyűlés a szocialisták által kidolgozott törvényjavaslatot: „A közoktatási törvény 102. §-a a következő (4) bekezdéssel egészülne ki: intézményvezetői megbízás annak adható, akinek az intézményvezetői pályázathoz készített vezetési programját a nevelőtestület, az alkalmazotti közösség, az iskolai szülői szervezet vagy közösség, az iskolai diákönkormányzat szavazásra jogosult tagjai együttes létszámának legalább 40 százaléka támogatta. A támogatásról titkos szavazáson kell dönteni. Nem kell alkalmazni az e bekezdésben foglaltakat, ha az intézményvezetői pályázatot harmadszor kell kiírni azért, mert az előző két alkalommal kiírt pályázati eljárásban egyik pályázó sem kapta meg az ebben a bekezdésben meghatározott támogatást.”

"Tatai-Tóth András szocialista politikus szerint a Fidesz azért nem akarja szabályozni a vezetők megválasztását, mert a Meggyes Tamás esztergomi polgármester által a helyi Szent István Gimnáziumban kezdett és azóta több más intézményben is alkalmazott taktikát
– az „önkényes igazgatóválasztást” – kívánják folytatni."


(A Szent István Gimnázium 2009 (1.)(2.)(3.) posztokban minden dőlt betűs idézet betűhív - semmilyen nyelvi, helyesírási hibát nem javítottam.)

Tanulságok?
- Egy önkormányzat ma egy iskolájával bármit megtehet. Érdekes azonban a birtokjel: államilag elfogadott tantervek alapján készülnek a helyi tantervek, állami a vizsgarendszer, központi szabályozású a felvételi, az állami költségvetés fedezi a középiskolák esetében a működés nagy részét (az István esetében az idén a költségvetés majdnem 90%-át.)
- Visszajutottunk az ötvenes évek egyik-másik elvéhez: az iskolaigazgatás politikai állás, Esztergomban lassan lehet, hogy a tanárság is.
- Ahová a politika beteszi a lábát, megszűnik a szakma.
- A törvények, előírások azokra kötelezőek, akik kötelezőnek fogadják el azokat.
- A miniszter tehetetlen ?!
- Az Oktatási Hivatal félig alszik.
- Az oktatási ombudsman hallgat.
- A PDSz-nek fontosabb dolga van.
- A sajtó nagy része a hivatalos sajtóanyagokat összekeveri a valósággal.
- A Hídlap felépített egy virtuális valóságot - sokan nem látják, hogy virtuális.
- Nincs olyan munka, amelyikre ne lehetne megtalálni az azt elvégző embert.
- Vannak tisztességes emberek - még a megfélemlítés közepette is.
- A régi istvános tantestületet a szétverés nem bomlasztotta szét: továbbra is találkozunk fehér asztalnál.
- A tantestület szerves képződmény - e szervesség nélkül oktatni lehet, nevelni aligha.
- Mi heten nem rokkantunk bele, köszönjük, jól vagyunk.
- A normális világra itt Esztergomban kevés az esély.


És így tovább, lehet folytatni kedves olvasók!