2017. október 30., hétfő

József és testvérei


Tegnap másodszor is megnéztem az Örkényben a József és testvéreit (az első részt harmadszor, de akkor - rajtam kívül álló ok miatt - az 1. rész után el kellett jönnöm). Most jött N. is, már tudtam, hogy nem esik majd nehezére a majdnem 5 órát végigülni. S jövőre meg fogom nézni harmadszor is, mert még nem rögzítettem elég jól.

Van min tűnődni.
'Az embernek többször kell meghalnia és megszületnie, míg megismeri önmagát.'
'A nyugalom nem más, mint felkészülve lenni bármire.'
'Benne lehet az ember anélkül egy történetben, hogy értené.'

Itt van két ellentétes előjelű kritika:
http://magyarteatrum.hu/hir/orkeny-szinhaz-jozsef-es-testverei
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6514/thomas-mann-jozsef-es-testverei-orkeny-szinhaz/

Az elsőről azt gondolom: a nézőtéren nem a "figyelem fenntartásának teljes hiányá"-t tapasztaltam - ellenkezőleg. Mi ott valamennyire (sic!) megnyitottuk "önmagunkat, korunkat, gondolatainkat általa" (sajnálom, hogy a kritikusnak nem sikerült), érzem, hogy "nekem ezt az előadást (újra!) látnom kell."

De a földszintre veszek jegyet (júniusban a sátorban láttam), mert az erkélyről a színpad eleje korlátozottan látszik, a házikó feletti vízszintes korong meg egyáltalán nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése