József és testvérei

Tegnap másodszor is megnéztem az Örkényben a József és testvéreit (az első részt harmadszor, de akkor - rajtam kívül álló ok miatt - az 1. rész után el kellett jönnöm). Most jött N. is, már tudtam, hogy nem esik majd nehezére a majdnem 5 órát végigülni. S jövőre meg fogom nézni harmadszor is, mert még nem rögzítettem elég jól.

Van min tűnődni.

'Az embernek többször kell meghalnia és megszületnie, míg megismeri önmagát.'

'A nyugalom nem más, mint felkészülve lenni bármire.'

'Benne lehet az ember anélkül egy történetben, hogy értené.'

Itt van két ellentétes előjelű kritika:

http://magyarteatrum.hu/hir/orkeny-szinhaz-jozsef-es-testverei

http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6514/thomas-mann-jozsef-es-testverei-orkeny-szinhaz/

Az elsőről azt gondolom: a nézőtéren nem a "figyelem fenntartásának teljes hiányá"-t tapasztaltam - ellenkezőleg. Mi ott valamennyire (sic!) megnyitottuk "önmagunkat, korunkat, gondolatainkat általa" (sajnálom, hogy a kritikusnak nem sikerült), érzem, hogy "nekem ezt az előadást (újra!) látnom kell."

De a földszintre veszek jegyet (júniusban a sátorban láttam), mert az erkélyről a színpad eleje korlátozottan látszik, a házikó feletti vízszintes korong meg egyáltalán nem.

Csak a rend kedvéért...

Tiltott nyelv, amelyen gondolkodunk,
de ha már gondolkodunk is,
nem szabad megszólalnunk rajta.
Megszólalni és kimondani, milyen
következtetésre jutottunk. Mert lehet,
hogy következtetésünk hibátlan,
kétségbeesésünk mégis ostoba.
És akkor élhettünk volna úgy,
mint a fényérzékeny növények:
fölfelé törekedve. Élhettünk
volna úgy, mintha éltünk volna.

(Takács Zsuzsa verse)


PIM, Arany és Szabó Magda időszaki kiállítás.
Magvető Café, lunch.
Puskin, Aurora Borealis.

60.