Az idén jobbára itthon nyaralunk, de egy rövid utazás is megadatott. Studiolum turisták/magyarok által fel nem fedezett városba invitálta az érdeklődőket. Erről az útról szólnak a következő posztok, de nem tartom az időrendet.
***
A vereckei emlékművet is látni szeretnénk, T. megszólít egy öregembert, jó-e az irány. Jó, aztán megkérdezi, elvinnénk-e. Hát persze. Vesekő eltávolítására alkalmas buszozás után megérkezünk.
Az út mentén ez a gyönyörű növény díszlik.
Íme az emlékmű. Itt a története. A köveken lemosott festék nyomai, itt-ott megbontott malter, hiányzó burkolóanyag...
Lélegzetelállító a kilátás.
Az emlékezés koszorúi szétszórva. A gyermek friss szegfűket talál a lépcső mentén, összeszedi s visszaviszi az oltárt jelképező kőre.
Két ilyen bebetonozott faoszlop hirdeti, az emlékmű magánterületen áll. (??) Néhány méterre, a bokrok között papír zsebkendők jelzik: az áhítatnál erősebb a szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése