Józanul

Nincs ebben semmi meglepő, józanul nézve erre számítottunk. Mégis megható, ahogy Mina kiáll mellettünk. De én kicsit másképp látom...

A fenntartó nem egy személy – a fenntartó egy hivatal, egy gépezet része. A gépezetnek (v. annak részének) nincsenek érzelmei, a gépezet nem tud bocsánatot kérni, egy fellebbezést erkölcsi megfontolás tárgyává tenni. A gépezet végigmegy a kijelölt úton. S nem gondolom, hogy ez a tény azonosítható lenne a fenntartónál (a hivatalban) dolgozó egyes emberek személyes véleményével (amelyet persze nem ismerek).

Közhely, de tényleg: a bíróság nem igazságot szolgáltat – csak jogot. Ne legyenek illúzióink: az eredeti állapotot nem lehet visszaállítani (mit is mond Hérakleitosz?), a bűnösöket nem fogják megbüntetni (bűnhődésük – ha egyáltalán – legfeljebb áttételes). Lehet, hogy egyszer, valamikor lesz még Esztergomban egy másik Szent István Gimnázium, de ennek középtávon sem látom semmilyen realitását. Én azt gondolom, vannak véges dolgok az életben (nem csak maga az élet az): egy iskolát könnyű tönkre tenni – és bírósági jogszolgáltatás, sőt bocsánatkérés sem teszi ezt semmissé. Mert a tönkretétel befejezett tény, a tönkretevés folyamata pedig beépült sok ember tudatába, személyiségébe.

Én egyébként nem fogadnék el semmiféle bocsánatkérést (de nem is kell ettől tartani): nem bocsátom meg sem Kurnásznak, sem a megbízóinak, sem a kivitelezőknek. (Az új igazgatónak és fenntartójának ehhez semmi köze). De nem lihegek bosszúért sem. "Csak" megvetem őket.