2011. február 26., szombat

Újra Selmecbánya

Szűk másfél éve jártunk utoljára Selmecen, most volt két nap síszünetem, hát útra keltünk. Interneten keresztül a Príjemný Oddychben foglaltunk szállást: tiszta, kényelmes, modern bútorozású, s a házunktól mindössze 106,5 km-re van. Az étterem nem működött, rajtunk kívül mindössze 2 autó parkolt a panzió előtt.


Ha kinéztünk a szobánk ablakán, ezt láttuk szemben,


ezt egy kicsit jobbra: Petőfi iskolája 1838 szeptemberétől '39 februárjáig.


Ha a panziótól fölfelé indulunk, majd balra kanyarodunk, ez a látvány tárul elénk,

ha jobbra, ez.



Ha a panziótól lefelé indulunk, ezt látjuk: a Szentháromság tér.


Itt visszapillantunk.


Itt már a fő utcán vagyunk, egy kicsit fölfelé sétáltunk: középpontban a városháza.


Lesétáltunk a fő utcán, most megyünk visszafelé, kávézni.


És megérkeztünk: tábla a korzón, fölfelé menet a jobb oldalon.


A bejárat,


mellette Klimt-reminiszcencia.

Középre igazításA belső térben, a legnagyobb helyiségben: üvegtető.


A részletek




A kávé és a forró csoki kiváló (nem olcsó).


A választék nagy: a gyermek fehér csokit akar, van vagy 8 féle – a pincérlány szlovákul sorolja, a szomszéd asztaltól egy magyarul tudó hölgy siet a segítségünkre. Míg ott vagyunk, vendégek jönnek-mennek, finom zene szól.


Másnap régi kedvencünkben, a Jazz Caféban kávézunk: nagy csalódás. Legutóbbi látogatásunk óta kicserélték az asztalokat, székeket, s olyan szűk lett a helyiség, hogy az üres asztalok között is csak a székek ide-oda tologatásával lehet a kiválasztott asztalig eljutni. Ráadásul a falon tévé, természetesen bekapcsolva – ez meg a rádió a halálom, a minőségi hely biztos züllésének bizonyítéka. Az eredeti névhez a kávézónak már nem sok köze, ráadásul a kapucsínó pocsék, vízízű, bár a tejhab kemény. Bánjuk nagyon, hogy nem a (nekünk) új Chili Cafét választottuk a túloldalon.


Csütörtökön nagyon hideg van, pénteken-szombaton kicsit jobb, ahová a nap odasüt, olvad a hó. Séta közben fotózott részletszépségek.








Ide jöttünk ebédelni. (Másnap máshová akartunk, de benézve sötét volt, füst és szólt a rádió, így kifordultunk.)


Hárman háromféle levest ettünk (káposzta-, gomba-, fokhagyma-), a gyermek először palacsintát, másodszor rántott sajtot kért, mi a sokféle haluskából válogattunk. A csütörtöki pincérlány a Sörgyári capricco Mariskájának arcvonásáit idézte (ez juttatta eszembe, hogy Vásáryová selmeci), értett németül.


Ha egyszer nyerek a lottón, szívesen megvenném ezt az 1579-ből származó házat: a Szentháromság térből kivezető utcában, az erdő felé eső részén van, ablakai, ajtaja évek óta bedeszkázva.




Szombaton ellátogattunk Szent Antalra (5 km Selmecbányától): szerettük volna látni MS mester Krisztus születése c. táblaképét – nem sikerült. Friss útikönyvünk szerint a plébánia a templom közelében található, de nem tudtuk felfedezni.

A fotó forrása: itt.

Megnéztük viszont a Coburg-Koháry kastélyt (én nem először): iszonyúan hideg volt benn, de megérte. Részletes, magyar nyelvű leírást kaptunk kézbe.


A fő utca mentén


Rövid látogatást teszünk még Počúvadlón, a gyermek szánkózik egyet, aztán indulás haza.



A kocsiban Cohen-lemez szól, szemembe süt a nap, el-elbóbiskolok.


(Fotó: én.)

2 megjegyzés: