2008. május 31., szombat

Déjá vu

„Babarczy László távozása után Kaposvár önkormányzata tavaly Znamenák Istvánt nevezte ki a Csiky Gergely Színház igazgatójának, aki Mohácsi Jánost vezető rendezőnek kérte fel. Mindketten évek óta tagjai a színháznak, a társulat támogatásával kerültek pozícióba. Ám már megbízatásukkor közbeszéd tárgya volt: nem elég Fidesz-közeliek, márpedig a fideszes többségű városban ez komoly hendikep. Egy év >próbaidőt< kaptak, mialatt a város önkormányzata Schwajda György személyében megtalálta az új igazgatót.”

„A városházán alighanem úgy gondolták, egy esztendő alatt csak levadásznak maguknak valakit. Más kérdés: én [Mohácsi János] most azt javasoltam Znamenák Istvánnak, hogy ne adjon be pályázatot. Ő mégis azt mondta. Ne könnyítsük meg a dolgukat.”

„Nem tudom, létezik-e Fidesz-doktrína, amely szerint meg kell szerezni minden közművelődési és egyéb intézmény vezetői pozícióját. De Kaposvárott egyetlen közintézmény élén sem látni olyan embert, aki ne lenne valamiképpen Fidesz-közeli. Nem tudom, milyen ideológia van a dolog mögött, de önmagában is komoly probléma lehet. A színház vezetése ugyanis éppolyan szakma, mint egy kórházé. (...) Rettenetesen egészségtelen, ha a politika akarja meghatározni a színház ízlésvilágát.”

„Az egyik Boccaccio-novellában az udvari bolond azt mondja a hercegnek, hogy az ura felesége süket. Az asszonyának pedig azt, hogy a herceg süket. A hercegi pár addig ordítozik egymással, míg ki nem derül a turpisság. A herceg akkor megdühödik, s halálra ítéli a bolondot. Mielőtt a vesztőhelyre vinnék, a bolond azt mondja: hibát követnek el, hiszen egy év alatt megtaníthatná beszélni a herceg szamarát. Engedélyt kap rá. Mire barátai faggatni kezdik. Miért vállalt lehetetlen feladatot? A bolond azt feleli: ó, egy év az nagyon hosszú idő. Meghalhat a herceg, meghalhatok én, megtanulhat beszélni a szamár. Kaposvárott most körülbelül ez a helyzet.” (168 Óra)

2008. május 27., kedd

Mik vogymuk?


Egy hónapja hallottam azt a városban terjedő hírt magamról, hogy nem tanítom a jobboldali értékeket, pl. Petőfi forradalmi költészetét meg 1956-ot.

„…aki kétszer „tagadta meg” az alma matert, aki sosem szólt igazat az iskola költözéséről és az is­kolaépület felújításáról, csak oktondi jajveszékeléssel kívánta kel­teni és növelni az indokolatlan, de cselesen gerjesztett pánikot.” (Hídlap, 2008.05.17.)

„De hát ha egyszer Zara Melinda (dafkéből? dühből? számításból?) mindenben szembement az önkormányzattal, akkor vajon mit várt?” (Hídlap, 2008.05.24.)

Ma pedig azt hallottam magamról, hogy szcientológus vagyok.

***

Összegezzük tehát, mi is vagyok: kommunista, áruló, hazug, oktondi, pánikkeltő, csak-azért-is-ember, dühös, számító, szcientológus.

Kíváncsian várom, mikor leszek zsidó, cigány, néger, leszbikus, mindenféle –ista, hogy egyéb vérmérsékleti, erkölcsi, szellemi képességekkel kapcsolatos jellemzőimről már ne is beszéljek.
És különben mi újság, hölgyeim és uraim?

2008. május 24., szombat

Hétköznap - ünnep

Tanári kiránduláson voltunk: egy akácerdő közepén, kellemes környezetben, gyönyörű időben ettünk, ittunk, fürödtünk: a termálvizes medencében nagy-nagy danászást csaptunk, bámultuk a csillagokat, aztán folytattuk az éneklést a tűz mellett, néztük a pattogó szikrát, volt, aki táncolt is. Mint egy normális országban, normális közösségben.
Itthon belenéztem a Hídlapba: „hazaértem” Abszurdisztánba.

Nóri (<9) apával vásárolni volt. Vetetett magának egy kemény borítójú füzetet, naplót ír. Nem nézhetem meg, mert a titkai vannak benne. De azért valamit felolvasott belőle nekem… „Ez egy ismeretterjesztő szöveg. Én írtam.”

2008. május 21., szerda

Ma eszembe jutott...

Pilinszky János: A hóhér szobája

Szalonnaszag. Muskátliszag.
Tengert sose látni a hóhér szobájának ablakából.
A tenger Istené,
s az ablak csukva van.

Milyen más a vesztőhely illata,
és a bárány, amikor értejönnek.

Ma - sajtóműfajok tükrében

Hír
Ma mind a négy munkaközösség-vezető az igazgatóhelyettestől aláírásra megkapta az új átsorolását. A munkaközösség-vezetők megbízatása június elsejével megszűnik.

Kommentár
A Tanügyi Iroda vezetője ma szülőknek a volt Balassa Bálint Általános Iskola udvarán arról beszél, hogy a munkaközösség-vezetők lemondásukkal februárban cserben hagyták az iskolát, ez magyarázza megbízásuk visszavonását.

Jegyzet
Az igazgató május elsejétől igazgató. Az ő bizalmát egy februári lépés nem ingathatta meg. Az irodavezető köztisztviselő. A munkaközösség-vezetők megbízásának visszavonásában abszolút inkompetens. Hacsak nem egy előre eltervezett forgatókönyvről van szó, hacsak az új igazgató nem pártkatona. De köztisztviselőként viselkedik-e ekkor az irodavezető?
„A fejlődéshez minden feltételt szeretnék biztosítani. A feltételek között a legfontosabbak: az átlagon felüli felkészültséggel rendelkező tanári kar, az iskolavezetés, a jó pedagógiai program, a jó képességű, tanulni vágyó és tanulni akaró diák, valamint az elhelyezés körülményei”- írja a polgármester a szülőknek és a tanároknak küldött levelében. Aha.

***
Hír
A Szent István Gimnázium ideiglenes (2-5 év) helyének felajánlott volt Balassa épületét ma megtekintette néhány érdeklődő istvános diák, szülő és tanár.

Kommentár
„Olyan, szülőktől származó információk jutottak el hozzám, hogy többen szeretnék, ha az így szabaddá váló épületekbe (volt Balassa + a kollégium) kerülhetne a Gimnázium ideiglenesen.”
„Az épület egy 16 osztályos iskola céljára került annak idején átalakításra, így a kollégiummal együtt alkalmas lehet a Gimnázium ideiglenes elhelyezésére.” (a polgármester leveléből)

Jegyzet
Részvétem és elismerésem minden balassás diáknak és tanárnak, hogy diákéveiket, ill. munkaviszonyuk több évét ilyen körülmények között kénytelenek tölteni. Az iskolavárosban. A gyermekbarát városban. A 21. században. A diákok jó részét aligha, a tanárokat viszont vigasztalja az a hit, hogy van miért tűrniük: végleges és szép épületük záros határidőn belül kész lesz. Nekünk sajnos nincs meg ez a vigaszunk. Ezért - én személy szerint és még sokan mások – inkább maradnánk Kertvárosban.
Egyébként a volt Balassában nincs 13 akkora terem, amelyben 30 fő fölötti osztályaink (egy kivétellel) elférnének: az osztálytermek többsége – szemre - 20-24 tanuló elhelyezésére alkalmas. A kollégiumban csoportszobák állnak rendelkezésre. A polgármester maga is alkalmasabbnak tartja számunkra a volt Hell épületét.
Miért kaptunk akkor levelet? Az Istvánnal kapcsolatban a cselekvés látszatát kell kelteni? Kompromisszumkésznek kell mutatkozni?

Tudósítás
„Orbán Viktor… a zárt tanácskozáson mintegy félórán át beszélt többek között arról, mit kell tenniük azért, hogy elnyerhessék a választók kegyét. Megjegyezte, nem engedhetik meg maguknak, hogy helyben botrány legyen. Mint mondta, az a jó polgármester vagy választókerületi elnök, aki ura a helyzetnek, és nem hagyja odáig fajulni a dolgokat, hogy a helyi botrányokból országos ügyeket kovácsolhasson az MSZP. Településneveket ugyan nem mondott Orbán, de névtelenséget kérő fideszes politikusok a Népszavának azt mondták, vélhetően többek között az egri, a nagykanizsai ügyekre gondolt, és talán az sem tetszik mindenkinek, ahogy Esztergomban mennek a dolgok.” (újsághír)


Glossza 1.
Az önkormányzatnak az Istvánnal kapcsolatban nem volt semmiféle koncepciója.
Helyesbítés: Az önkormányzatnak az Istvánnal kapcsolatban nem volt semmiféle negatív koncepciója.
Kérdés: Már van?

Glossza 2.
- Az önkormányzat az Istvánnal kapcsolatban nem tett, nem tervezett semmi rosszat.
- Az is elég, ha 2005 decembere és 2007 áprilisa között semmit sem tett.
- Az István jelenlegi helyzetéért nem az önkormányzat a felelős. Az István jelenlegi helyzetét bizonytalanságot keltő volt vezetésének köszönheti.
- „Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik.”

Glossza 3.
A mai magyar nyelv érdemi viták lefolytatására alkalmatlan. A szavak elveszítették közmegegyezésen alapuló jelentésüket. Vagy lehet, hogy nem a szavakkal van baj?

2008. május 20., kedd

Jus murmurandi

Szerintem az olyan szervezet, közösség működik jól, ahol az emberek a helyükön vannak: tisztában vannak saját képességeikkel és korlátaikkal, s a közösségtől kompetenciáiknak megfelelő feladatot kapnak.

Nagyon nem szeretem, ha valaki azt gondolja, hogy joga van mások nevében, mások helyett, mások felhatalmazása nélkül nyilatkozni, cselekedni, intézkedni.

A tekintély kialakul - ha ki -, s akkor van. Rangból, beosztásból nem következik a tekintély. Tekintélyelvre hivatkozva tiszteletet követelni nevetséges: megadják, ha van; ha nincs, hiába követeled. (A tiszteletet ne keverjük össze az illemmel!)

Nem hiszem, hogy van az országban család, amelyikben a családtagok maguk között Sólyom László köztársasági elnököt elnök úrként emlegetnék. Köztársaság, demokrácia... Tessék már felemelni a fejeket, kiegyenesíteni a hátakat!

"... most alakulnak ki a közmegegyezések, az, hogy mit fogunk botrányosnak, elfogadhatatlannak tekinteni, és az, hogy mire hunyunk szemet. Az erő persze, ha nyugodt, ha nem, ha tudja, ha meri, ha teszi, ha nem, érvényesíti az erejét, azért erő, egyébként is mi adtuk neki. Ám ha ezt nem a közmegegyezések szerint teszi, abból botrány van, és a botránytól az erő gyöngül, ami nem áll érdekében, következésképp majd tartózkodni fog tőle." (Esterházy: Az elefáncsonttoronyból)
Ugye, milyen optimisták voltunk a rendszerváltás hajnalán? Azóta meg kialakult egy emberfajta, amelyik "hatalmi technikák" kifundálásával keresi a kenyerét, "az utca emberének" adja ki magát...

2008. május 19., hétfő

Reflexiók egy "bülbül-szavu" levélre

Ugye nagyon nagyképű vagyok, ha azt gondolom: némi része a nyílt levelemnek (az olvasások száma ma meghaladta az 5000-et) van abban, hogy a polgármester fontosnak tartotta a szülőket tájékoztatni az elképzeléseiről, megkérdezni őket az István ideiglenes és végleges elhelyezésével kapcsolatban. A tanárok kevesen vannak, tanulóink több mint fele azonban helybeli – a szülők helyben szavaznak. Előrelátó politikus számol ezzel.

Annak, aki tudja, hogy egy iskola nem egyszerűen az osztályok összessége, nem kérdés: az Istvánnak légköre van, értékrendje van, szelleme van – az iskola csak együtt iskola. (Ne tessék azzal jönni, hogy a Bottyán meg a kereskedők – csak a szükség bont törvényt, nem az önkéntes vállalás!) Vagyis az ideiglenes elhelyezésről szóló kérdés – remélem – a többség számára nem kérdés. Vesd össze:

Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú.
Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányba haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
(Örkény István: Az élet értelme)

Végtelen örömmel tölt el, hogy a volt Balassában, a kollégiumban és egy-két terem erejéig a szakközépiskolában való elhelyezésünket maga Meggyes Tamás sem javasolja, ideiglenes helyünkként szerinte is a volt Hell épülete a sokkal megfelelőbb.

Az István végleges elhelyezésével kapcsolatban a polgármester megkérdezi azokat a szülőket, akiknek nagyobbik része 3-5 év múlva a dologban nem lesz érdekelt. Ilyen alapon meg lehetne kérdezni a volt istvánosokat vagy azokat a szülőket, akiknek olyan terveik vannak, hogy gyermeküket majd, valamikor az Istvánba adják. Igen, tudom: kivitelezhetetlen. De látszatra tetszetős, nem? A tanárok megkérdezésével kapcsolatban eddig nincs információm.

Végleges megoldások:

Dobó. 2007 áprilisában nem a Dobó ÉPÜLETÉBEN való végleges elhelyezésről volt szó, hanem arról, hogy október végéig megvizsgálják a műszaki feltételeit annak, hogy ráépíteni célszerűbb-e, vagy mellette épüljön egy szárny az Istvánnak (aula, tornacsarnok közös használatával). Az, hogy a Dobóba megyünk, iskolaszéki ülésen hangzott el először 2007 októberében a fenntartó képviselőjének szájából. Ez csak iskola-összevonást jelenthet – egyik, másik vagy mindkét intézmény megcsonkítását. De akkor ezt tessék kimondani! Ehhez azonban miféle építészeti szakvélemény szükséges? Van egy nem nyilvános középtávú önkormányzati intézkedési terv?

Várhegy. „Ez természetesen több évtizedes terv … Mégis, a déli kanonoksor folytatásában a Gimnázium épülete – belátható időn belül – 3-5 év alatt megvalósítható.” Nincs itt egy icipici ellentmondás? Én például, ha választhatnék, ezt szeretném. De szeretnék még ötös találatot a lottón is – lehetőleg 3-5 éven belül.

Granvisus. Zömében önkormányzati tulajdonban van a levél állítása szerint, „felújítása 2-3 év alatt megvalósítható”. Nyilván a döntés megszületése és a költségvetésben rendelkezésre bocsátott pénz az időszámítás kezdete. A megvalósíthatóságot akadályozhatja esetleg némi tulajdonosi vita. Mert a Granvisus önkormányzati tulajdonú része (a piac felé néző volt gyárépület) alatti telek is magántulajdonban van meg az udvar is (meg a Sissay közben lévő épületrész is).

Szóval: szeretnénk végleges helyet, szeretnénk tisztán látni, kompromisszumkészek vagyunk. Csak tessék már azzal számolni, hogy gondolkodunk! Nem „oktondi jajveszékelés”, ha az ember azt szeretné, hogy a fenntartó az igazságot minden részletében bontsa ki.

Végül:
„Szeretnénk, hogy a Gimnázium a térség legjobb gimnáziuma legyen. Ez ma még nem mondható el minden tekintetben.”
Ezerféle szempontot lehet kitalálni, én itt kettőhöz (a továbbtanulás szempontjából a legfontosabb kettőhöz) kigyűjtöttem az adatokat az OKI nyilvános adatbázisából. Megjegyzem: az almát az almával, a körtét a körtével érdemes összehasonlítani: vagyis a hatosztályos gimnáziumot a hatossal, a négyest a négyessel stb.

A felvételre jelentkezők nyelvvizsgaarányai iskolatípusonként
2002-2006


4 és 6 évf. gimn. (Temesvári)
országos átlag: 69,2 %
az adott gimnáziumi: 59,5 %

4 és 8 évf. gimn. (Dobó)
országos átlag: 71,2 %
az adott gimnáziumi: 71,4 %

6 évf. gimn. (István)
országos átlag: 65,9 %
az adott gimnáziumi: 81,4 %


Felvételi eredmények iskolatípusonként
2002-2006


4 és 6 évf. gimn. (Temesvári)
elvárt érték: 61,9 %
orsz. tényleges: 70,7 %
adott gimn. tényleges: 61,8 %

4 és 8 évf. gimn. (Dobó)
elvárt érték: 64,6 %
orsz. tényleges: 75,1 %
adott gimn. tényleges: 70,9 %

6 évf. gimn. (István)
elvárt érték: 66,7 %
orsz. tényleges: 65,3 %
adott gimn. tényleges: 74 %

„A fejlődéshez minden feltételt szeretnék biztosítani. A feltételek között a legfontosabbak: az átlagon felüli felkészültséggel rendelkező tanári kar, az iskolavezetés, a jó pedagógiai program, a jó képességű, tanulni vágyó és tanulni akaró diák, valamint az elhelyezés körülményei.”

A felsoroltakból kettő feltételt van módjában a polgármesternek (pontosabban a képviselő-testületnek) biztosítani. Az egyik megtörtént. A másikról született a ma kiküldött levél.

2008. május 17., szombat

A Hídlap olvasása közben

„Az átlagpolgár vajmi keveset tűnődik a politikán, legyen az helyi vagy országos vonatkozású. És nem azért, mert nem érdekli, hanem mert a mindennapok során sokkal fontosabb a gyerek ellenőrzője, a lakás felújítása, a családi büdzsé egyensúlyban tartása, vagy egy kellemes délutáni szieszta a kertben. És ez így van rendjén. Olvastam valahol, hogy a kisebb ázsiai szigetország­okban a polgárok négyévente egyszer hallják a politikusaik nevét, beikszelik a nekik tetszőt, aztán kisviszlát a következő voksolásig. Egyszerűen nem engedik be a politikát a mindennapi életbe, mert ahhoz, hogy éljenek, nincs rá szükségük.”

Igen, ilyen országban, ilyen városban szeretnék élni. Csakhogy nálunk nem beengedésről, hanem betolakodásról, sőt betörésről van szó.

„Nekem abból van – nem kicsit, nagyon – elegem, hogy ha valakinek fáj az élet (nem tudom, miért), és önnön sikerületlenségét, krónikus epebaját a közéleten veze­ti le. Mondván: nehogy már örüljünk – bárminek –, ha olyan jól lehet zsörtölődni is.
Szerintem jellemző (és szerintem akut ízlésficamra vall), hogy a bármilyen oldali szempontból igazán csak értéke­lendő esztergomi Munkácsy Mihály-kiállítás kapcsán egy másik alkalommal és egy másik (világhálózati) felületen nem a festőgéniuszról, páratlan alkotásairól, a nagy érdek­lődésről értekezett, hanem hogy ő inkább Rippl-Rónai Jó­zsefre, Egry Józsefre, Gulácsy Lajosra „állt volna rá”.
Hát akkor ezúton is köszönném neki rosszkedvünk telét. Meg tavaszát. Meg nyarát. Meg őszét.”

Ízlésekről nem vitatkozunk. A jegyzet véleményközlő sajtóműfaj. (A kiállításról egyébként volt tudósítás is.) Ne tessék már megmondani, hogy bárkinek miről mi jusson eszébe, mi legyen a véleménye, milyen legyen az ízlése!
Mértéktartás nélkül az ember könnyen nevetségessé válik. Még hogy a „teleobjektív tollas-ember” az oka „rosszkedvünk” minden évszakának! Nincs egy icipicit túlértékelve? Olyan fontos ember egy újságíró, hogy egy városháza által fizetett alkalmazott közpénzen kritizálja a véleményét?

„…aki kétszer „tagadta meg” az alma matert, aki sosem szólt igazat az iskola költözéséről és az is­kolaépület felújításáról, csak oktondi jajveszékeléssel kívánta kel­teni és növelni az indokolatlan, de cselesen gerjesztett pánikot.”

Az alma matert egyszer sem tagadtam meg – csak nem voltam partner a mutyizáshoz. K.Gy. másképp értékeli, de értem, hogy mit értékel másképp. De mikor beszéltem a költözésről, a felújításról? Mikor szólaltam én meg nyilvánosan? Vajon miről beszél a jogvégzett ember? Bizonyíték a hazugságaimra? Magyarázat a pánikkeltés indítékára? Állításainak forrása? Irracionális. De legalább annak lehet örülni, hogy itt és most nem alpári.


A Hídlap olvasása közben Szabó Lőrinc jutott eszembe. Még nem vagyok elég bölcs. De igyekszem.


Mozart hallgatása közben

„Csak a derű óráit számolom”,
mondta pár szó s egy vasrúd a falon,
a napóráé. Láttam én is a
latin szöveget, s lelkem bánata
irigyelte a vidám öreget,
aki oly bölcs betűket vésetett
a buta kőbe… Bár, ki tudja, nem
rögtönzés volt-e csak, szellemesen
dacos sugallat az a gondolat?
Dac és sugallat bennem is akadt
egykor, de az árny mindig sulyosabb
maradt a fénynél… A felhők fölött
kellett volna elfogni az örök
tündöklést! a nap arany árvizét,
tengerét! az édes könnyelmüség
lepkeszárnycsókú pillanatait,
s főképp azt, melyben a mámor lakik,
az ifjú gyönyört, melynek kései
mása most annyi váddal van teli:
a szeszként libbenőt, a legvadabb,
a villámgyors tigris-szitakötőt,
a kékzománc tüzet, a zizzenőt,
ki kedvesével a kéj nyolcasát
gyűrűzve libben láng-deleken át
s alkonyi csöndön!… Tavak, mocsarak
szittyói közt, szikrázó ég alatt
ma is szállok én… csak testben öreg…
(Nono! – mordúl bennem a szörnyeteg
igazság)… Igen, azt a testtelen
úszást, lebegést kéne, istenem,
utólérni, a könnyűt, úgy, amint
a gyermekkor csinálta, most, megint:
a sellőkét a vízben, szúnyogét
fátyolködében, csak az örök ég
örök hajósa lenni, ahogyan
ma is visz a képzeletem-agyam,
valahányszor párologtat-emel
a kép, mint karmestert a pálca, mely
fuvolát zendít s kürtöt s hegedűt!
Óh, igen, a fényt, napot, a derűt,
illatok táncát, szélhalk őzikét,
s fent a kékben a habos gőzökét,
azt kellene most visszahozni, hogy
átjárjanak uj, forró áramok,
nem a grönlandi szörnyek, nem ezek
a jegesmedve s rozmár hidegek,
melyektől annyit szenved a szegény,
hogy a pokolba vágyik, s annyit én; –
kinti rémüktől félve hallgatom
Mozartot, s tűnődöm a tavaszon
vagy akárcsak a mult nyáron (pedig
az is vén volt már, ötvenötödik!):
és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene,
te, Mindenségé, édes üteme
a fájdalomnak, Varázsfuvola,
varázsjáték, te, tündér mámora
hitnek, reménynek: árnycsík a falon
a nagy fényben, s a szívben nyugalom
s üvegparázsként égő sugarak
az élő lomb tengerzöldje alatt,
s bölcseség, a vidám öregeké,
amilyen azé lehetett, azé
a napórásé, ki – „Non numero
horas nisi serenas!” – drága jó
intelmét adja, még most is, tanácsul:
Csak derűs órát veszek tudomásul!”

2008. május 13., kedd

Csak hogy tudjuk, miről beszélhetünk

1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról

" A pedagógust, a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottat, továbbá azt, aki közreműködik a gyermek, tanuló felügyeletének az ellátásában (a továbbiakban e rendelkezések alkalmazásában együtt: pedagógus) hivatásánál fogva harmadik személyekkel szemben titoktartási kötelezettség terheli a gyermekkel, a tanulóval és családjával kapcsolatos minden olyan tényt, adatot, információt illetően, amelyről a gyermekkel, tanulóval, szülővel való kapcsolattartás során szerzett tudomást. "
http://www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/kozokt_tv_070823.pdf

Másról pedig úgy beszéljünk, azt mondjuk, amit vállalni tudunk!

Ma, nálunk

"Valószerűtlen púpot a háton
Valószerűvé tenni kell,
Méghozzá úgy, hogy világnak hátát
Hajlítni kell egy púpig el.
És ha e gigászi gerinc is hajlik,
Richárdnak púpja nagy mintát követ,
Meggörbedt időben meggörbedt férfi
Legelső divat ím így lehet.
Viszkető háttal bámuljuk őt,
Idők hajlását felismerőt,
Mert Richard király a nagy vég előtt
Négy felvonásra divatba jött.
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William,
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William."

(Cseh Tamás - Bereményi Géza)


“Becsület is van a világon. Ha valakivel dolgotok van, mondjatok neki igazat és akkor neki is igazat kell beszélnie, különben nem becsületes ember. Úgy védjétek a másik embert, ahogy tőle elvárjátok, hogy titeket védjen. És ha valakinek nincs becsülete, azt kerüljétek el, mert titeket is beszennyez. Ne felejtsétek el, vannak becsületes emberek és piszkos emberek. Van becsületes pénz és mocskos pénz. Igaz, hogy a becsületnek is vannak fokozatai, de az embernek csak egy értékrendje van.” (James Clavell)

2008. május 11., vasárnap

Gyermeki kíváncsiság 2.

Reggeli könyvnézegetés közben:
"Ez Szkülla vagy Kharübdisz? Hogy szokták ábrázolni?"

Harmónia

Otthon voltam, itthonról mentem haza. Az út dombok között kanyarog, süt a nap, olykor bárányfelhők úsznak át az égen. Az út mentén hideg zöld búzatáblák vagy hajtászöld friss fű, távolabb a zöld szín lassan kékesebbre vált, a hegyek már egészen kéknek látszanak. A zöldes-kékes tájban kisebb-nagyobb repcetáblák: kénsárgák, ha a napot éppen felhő takarja, ragyogó sárgák, ha süt a nap. Elsuhanva is bódító az illatuk. Forgalom alig, csak a falvakban özönlenek a pünkösdvasárnapi nagymisére. Csend, béke, harmónia, a természet magáért való szépsége. Igaza van Rousseau-nak.

2008. május 10., szombat

Kérdések

"Demokráciákban - a vezetői kinevezések kapcsán - a döntést a választott vezetők hozzák meg, sok szempontot figyelem­be véve. Álságos az, aki úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a szempontok között a világon mindenhol ott van egyfajta loja­litás is. A döntések befolyásolásának megvan a helye, ideje és az etikája,(!) de a döntés, a döntéshozók feladata és felelős­sége! A fehér füst felszállta után pedig a hétköznapi munká­nak kell jönnie! Esztergomban is!"

Sok szempont-e az egy szempont?
Van-e határa a lojalitásnak?
Megvolt a hely - hol volt az idő?
A döntés befolyásolása-e a döntés utáni nyílt levél?
Nem álságos-e itt és most etikáról beszélni?

"A diák tanul, a tanár tanít, az igazgató igazgat, a döntéshozó, pedig amíg a mandátuma tart döntéseket hoz. Ez a szereposztás, mégha vannak is, akik szerepet tévesztenek, hisz ennek belátásához érettség kell."

„Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska
miákol és az eb vonít s a kis halacska
ikrát ürít kacéran. Mindent megírok én,
akár neked, hogy fönn is tudd hogy' élek én,
mikor a robbanó és beomló házsorok
között a véres hold fénye támolyog
és feltüremkednek mind, rémülten a terek,
a lélekzet megáll, az ég is émelyeg
s a gépek egyre jönnek, eltünnek s újra mint
a hörgő őrület lecsapnak újra mind!
Írok, mit is tehetnék. S egy vers milyen veszélyes,
ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes,
mert bátorság ez is, lásd, a költő ír, a macska
miákol és az eb vonít s a kis halacska -
s a többi... És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod
a gépet s zúg füled, hogy most nem hallhatod;
ne is tagadd, barátod! és összenőtt veled.
Miről gondolkodol, míg szállsz fejünk felett?”

(Radnóti Miklós: Második ecloga)

2008. május 8., csütörtök

Hmmm...

"...ez a levél akár oda is vezethet, hogy az iskola új vezetője megválik Öntől. Vagy esetleg Ön válik meg az iskolától? Szerintem egyik eset sem kívánatos, viszont valószínű"- írja nekem egy fórumozó. S ma mások is megkérdezték: nem félek?! Megint mások azt mondták: bátor vagyok.

Nem tartom magam bátornak. Félnem kellene?

2008. május 7., szerda

Egy tanítványomnak

"Nézek, nézek, nézek
hóförgetegbe, füstbe, kávézaccba ---
olykor olvasok is
(nem jelekből, ó nem, csak könyveket,
újakat ritkán; régebbieket).
És semmi. Mindig semmi.
Ismétlődő, értelmetlen jelek.
Krónikus üzemzavar? Kétségb'esett üzenet?
Ki tudja? Én mindenesetre így
leszek mindentől,
ha nem is szabadabb,
mentesebb."

(Petri György: A delphoi jós hamiscsődöt jelent)

Komment

"Az ilyen pályázatnak alapvetően két típusa van: az egyik az az, aki szinte nem ír semmit, és abba nem is tudnak belekötni, a másik az az, aki egy ötlethalmazt zúdít a szerencsétlen, szegény tanári karra és diákokra..." http://szigmedia.blogspot.com/

S a harmadik típus: a pályázat . (Hogy a vonatkozó névmások használatáról ne is beszéljünk.)

"...hiszen éves szinten ha jól tudom, majdnem egymilliárd forintot költ a bevételeiből az iskolákra, tehát azt nem mondhatja senki, hogy ez nem egy iskolabarát önkormányzat..."

A Szent István Gimnáziumra 2008-ban az állami normatíván felül nem egészen 44 és fél millió forintot költ.

"...ha a kedélyek lecsillapodnak és a következő tanév zökkenőmentesen elindul és az iskola bebizonyítja, hogy egy elit iskola, vagy legalábbis ezen az úton halad, akkor... gyakorlatilag a városnak van egy ilyen elvárása, tehát szeretné azt, ha a két gimnáziuma közül nem két középszintű gimnáziuma lenne, hanem lenne egy elit gimnázium és egy másfajta gimnázium..."

Levágom a szárnyaid, elszívom előled a levegőt - mutasd meg, hogy tudsz repülni.

"Az önkormányzat új pályázatot ír ki a törvény szerint, én beadok egy új pályázatot és ha az önkormányzat úgy dönt, akkor én maradok, ez már szinte automatikus lesz."

Ez már szinte automatikus is volt.

"És a sors úgy hozta, hogy én voltam erre az alkalmas, de ha lett volna nálam egy alkalmasabb külsős jelölt, akkor ő lett volna az igazgató."

Mit szólnak ahhoz a Moirák, hogy összetévesztik őket a politikával...


2008. május 6., kedd

Kérdések és válaszok

József Attila: Két hexameter

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Van rosszabb a rossznál – tudniillik a rossz igazolása. Természetesen nemesnél nemesebb eszmék segítségével.

(Ancsel Éva utolsó bekezdései, CXXIX.)

2008. május 5., hétfő

Cím nélkül

Ma elkísértem az emelt magyarosaimat Tatabányára. Az Árpádból ki kellett persze jönnöm, már előtte is kérdezték a "gyerekek", hogy mit fogok csinálni: - Hát, amit még életemben soha: plázázni.

Körbesétáltam a Vértes Centerben, 8-kor az üzletek még zárva voltak, a kávézó is, kerestem egy padot és olvastam. Közben észleltem, hogy a tipp-topp kisasszonyok suvickolják az üzletek portálját, álldigálnak a pultnál, unatkoznak; az üzletekben mesterséges fény, folyamatosan szól a gagyi zene - s arra gondoltam: mennyivel értelmesebb, érdekesebb az én munkám. Negyed 12-kor néztem meg az órám, akkor értem a Tiszták végére.

A plázázás 20 percében vettem a lányomnak egy szandált, aztán vissza az Árpádhoz. A "gyerekek" nem túl elégedettek magukkal, én remélem, hogy helytálltak. Túl vannak életük első nagy megmérettetésén.

Itthon Ancsel Éva:
"Kihez hasonlít inkább az ember: Júdáshoz avagy Jézushoz?
Egyikhez sem.
Az ember leginkább talán mégis Pilátushoz hasonlít. Pilátushoz, mert jobbára úgy keveredik a dolgaiba, mint ő. Csak úgy belekerül. Mert fáradékony, fejfájós és mosná kezeit - ami nem szokott sikerülni."
(Százkilencvennégy bekezdés az emberről)

Ancsel Éva egyébként fantasztikusan tudott beszélni az irodalomról (is).

2008. május 4., vasárnap

Megmondós

Tavaly volt a 35 éves általános iskolai találkozóm. Ilyet nemigen szoktak tartani, sok osztálytársamat évtizedek óta nem láttam. Meghívtuk az elsős tanító néninket is. Vacsora közben arról faggattuk, hogy emlékszik ránk, milyenek voltunk.

Marinak azt mondta: te mindig szerveztél, rendezkedtél…
Ildinek: neked mindenhogy jó volt, így is elfogadtad, úgy is…
Ritának: te olyan sértődős voltál – ha nem dicsértelek meg, addig jöttél, mutattad, amíg meg nem dicsértelek…
Nekem: te olyan megmondós voltál…

Félelmetes. Ezek szerint az ember alapjelleme 7 éves korában már kész.

2008. május 3., szombat

A szavak kiszolgáltatottsága


Gulya István:
„Nem az a baj, ha valakinek ide vagy odahúz a szíve, vagy úgy gondolja, hogy ez az oldali megoldás vagy amaz a célravezetőbb. Nem. A baj a hazugsággal kezdődik.”

„…tudom, hogy az emberek nem buták, és szerintem ideje volna már kimondani a dolgokat… Ki kel­lene mondani a feketéről, hogy fekete, a fehérről meg azt, hogy fehér.”
http://www.hidlap.net/hetilap/hidlap080503.pdf

Váczy-H. István:
„Mivel több hozzászólás nem volt…”
http://www.hidlap.net/hetilap/hidlap080503.pdf

2008. május 2., péntek

Áldakota közmondások

A politikus és az értelmiségi között a magabiztosság és a kételkedés aránya jelenti a különbséget.

Mi a fizetsége a láncos kutyának?

Mit mutat a tükör, ha belenézel?

Lakájok között könnyű úrnak látszani.

Egy bizonyos nyelvi szint alatt nem állok szóba senkivel – megsérteném az anyanyelvem.

Alkalmasságunk legfőbb bizonyítéka nem saját önbizalmunk.

’Muszáj egyről kettőre jutni.’ (Ez is egy életelv. De milyen áron?)

2008. május 1., csütörtök

Sakkfigurák

(Ezt a bejegyzést akkor (januárban) írtam, amikor a polgármester közvetítőkkel megkérdeztette tőlem, hogy vállalnám-e az István igazgatását - miközben Barsinak benn volt egy érvényes, jó és támogatott pályázata.)


Amennyire eszem, képzelőerőm, logikám, tájékozottságom megengedi, szeretek az engem érintő dolgokban tisztán látni, a rendelkezésemre álló információk alapján magam dönteni – szóval nem szeretnék sakkfigura lenni általam ismeretlen szándékú hatalmak kezében.

Három évig voltam a Szent István Gimnázium (egyik) igazgatóhelyettese. Az iskola kálváriája a városban közismert. A lényeg az, hogy a város 2004-ben aláírt egy megállapodást, hogy 2006-ban az iskola székhelyéül (és telephelyéül) szolgáló épületrészt visszaadja a szatmári irgalmasoknak, az épületért kialkudott 1,6 milliárdos összeget viszont csak 2011-ig, kis részletekben csöpögtetve kapja meg. A pénzt még 2004-ben egy összegben felvette az önkormányzat, ezt sokáig tagadták, majd 2007 őszén elismerték: 43 beruházást finanszíroztak belőle. Az Istvánnak 2007. június 30-ával el kellett hagynia a Kis-Duna parti épületet. Az üresen álló Hell felújítása későn kezdődött, vontatottan haladt – emiatt az érintettek körében nyáron is nagy volt a bizonytalanság, augusztus végén sem látszott, hogy mikor kezdődhet el a tanítás. Augusztus 30-án megjelent az ominózus cikk a férjem tollából, még aznap a polgármester azonnali előterjesztésére a testület megvonta az iskolától a helyettesi poszt finanszírozását. Elindult a lavina.

A férjem munkájába nem szokásom beleszólni, nem én szoktam riportra küldeni, nem szoktam megmondani neki, hogy miről hogy gondolkodjon - nevetséges a feltételezés is. A sajtó és a hatalom közti viszonyról van ugyan véleményem is, közvetett tapasztalatom is – de ezt nem osztom meg a nyilvánossággal, mint ahogy politikai szimpátiáim sem tartoznak a tanítványaimra. A cikkben szereplő 1.6 milliárdról szóló mondatot a polgármester úgy értette, ahogy érteni akarta. A következmények közismertek: „nyílt üzenet” a Hídlapban a fenntartóváltás lehetőségéről, az igazgató menesztéséről – ez utóbbi szeptember 20-án megtörtént. Tiltakozás, demonstráció, kiállás és mocskolódás internetes fórumokon, a Hídlapban, majd lassan csend – a nyugalom lehetősége? látszata?

December 20-án letelt a megjelenéstől számított 30 nap, január 3-ától tudjuk, hogy a meghirdetett igazgatói állásra két pályázat érkezett. Az iskola illetékes szervei mindkettőt véleményezték, állásfoglalásuk egyértelmű, látszólag nem kétséges, ki lehet a nyertes. De az iskolaszéki ülésen kapunk egy „nyílt üzenetet” – az ilyennek az a sajátossága, hogy az ember érti, de nem akarja elhinni, hogy lehetséges. Azért néhányan éberek vagyunk, gyanakszunk, bár örömmel elhinnénk, hogy üldözési mániánk van. Szeretnénk, ha már január 31., csütörtök este lenne.

Úgy 5 órája hív az igazgató. Felkereste őt valaki, akit megkért valaki, aki szintén csak az üzenet közvetítője. Az ajánlat: félévre, egy évre vállaljam el az igazgatást. Holnap adjak választ. Miközben a pályázók bizottsági meghallgatása is holnap lesz. Ezek szerint puszta formalitás: már ma tudják, hogy a pályázat eredménytelen lesz. A csütörtökön összeülő testületnek vajon hány tagja tudja ma, hogy miről is fog szavazni? Szent István városában így alakítják a személyzeti politikát.

Ma Esztergomban iskolaigazgatónak, sőt helyettesnek lenni politikai kérdés. Szerintem meg az iskolavezetés szakmai kompetenciákat igényel. Tanár vagyok, nem politikus.
Egy olyan intézmény élére keresnek igazgatót, amelynek jövőjét jótékony(?) homály borítja. Az önkormányzat nem játszik tiszta lapokkal, maximum „nyílt üzenetei” vannak. Van érvényes pályázat, a kiírás szerint a megbízás 5 és fél évre szól. Az egyik pályázó a kiírás minden feltételének megfelel, ha nem nevezik ki, vajon mi az indok? S mi a fenntartó szándéka?

Igazgatóhelyettesi feladatokkal még az előző igazgató bízott meg, SP ebben a funkcióban meghagyott. Csak az ősszel tudtam meg, hogy már kinevezésekor jelezték neki az „illetékesek” – tanári kvalitásaimra utalva -, hogy nem kellene megtartania. Az „iskolavezetésben rejlő feszültségek”-re az egyik alpolgármester a tv nyilvánossága előtt is utalt. A hatalom arroganciája. Tanári munkámról 27. éve a tanítványaim tudnak véleményt formálni, számszerűen tanulóielégedettség-vizsgálatok, érettségi és felvételi vizsgák tanúskodnak róla, helyettesi tevékenységem megítélése az igazgató jogköre.
S most nekem ajánlják az iskolavezetést. Kerülő úton, üzenve. Miközben van minden feltételnek megfelelő pályázó.

Vagyok, aki voltam. Az átláthatóságot, az egyenes utakat szeretem. Face to face. Nem sakkozom, s velem se sakkozzanak.


2008. január 28.

Szakma vagy politika, avagy demokrácia a’ la Esztergom

Április 21.

A humán, a reál, az idegen nyelvi és az osztályfőnöki munkaközösség 100%-os szavazati aránnyal biztosít a támogatásáról. A másik jelölt támogatottsága 0 %. Egyiken sem vagyok jelen. Az osztályfőnöki értekezletről hiányzik egy valaki – távolmaradásra engedélyt az igazgatótól nem kért.

Jó pár nappal korábbi hír: az egyik alpolgármester szerint a másik jelölt pályázata színvonalas.

Április 22.

Egy valaki a szavazást megelőző két napban többeket igyekezett meggyőzni arról, hogy a másik jelöltet támogassák.

Ma két és félórás testületi értekezlet után 96%-os (tantestületi) és 97%-os (alkalmazotti) támogatást kaptam - egy valaki szavazott ellenem. Vagyis az „egy valaki” próbálkozása kudarcba fulladt. De „egy valakinek” kétféle véleménye van. Már nem is csodálkozom: januárban is így volt.
A szülői közösség, az iskolaszék - beleértve a fenntartó delegáltját - és a DÖK is 100%-ban engem támogat.

A két szavazás közti szünetben szájról olvasás: a másik jelölt és az irodavezető az esti frakcióülésről vált szót. Egyikük sem a frakció tagja.
Az irodavezető saját „kíváncsiságából” megkérdez engem, hogy ha úgy alakulna, vállalnám-e a megbízást egy évre is. Válaszom: a kérdés majd a testületi ülésen hangozhat el, ott és akkor fogok válaszolni rá.
Este telefon: az értekezlet után a másik pályázó megbízása esetére felajánlotta az igazgatóhelyettesi posztot egy kolléganőnek.

Április 23.

Újabb hírek: tegnap az értekezlet, vagyis a szavazás után egy kollégától a másik jelölt támogatást kért, s megbízatása esetére felajánlotta neki a humán munkaközösség vezetését. Ennek a munkaközösségnek a vezetője én vagyok. SzMSz-ünk szerint a munkaközösség-vezetőt a munkaközösség választja, és a megbízást az igazgató adja.

Április 24.

Mai hírek:
- A kedd esti frakcióülésen a másik jelölt bemutatkozott a frakciónak, a frakciótagoknak nagyon tetszett pályázata. Vajon hányan olvasták mindkét pályázatot? Vagy elég az, hogy XY mit mond róluk vagy csak róla: az egyikről? (A régi anekdota jut eszembe: beszéltem azzal az emberrel, aki találkozott azzal az emberrel, aki látta Lenin sapkáját.) S mi tetszik: amit a fenntartóra vonatkozóan ki lehet belőle olvasni vagy az iskolával kapcsolatos „helyzetértékelése” és elképzelései?
Egyébként a képviselő-testület többi tagja milyen alapon nem ismerheti már most a pályázatokat? Nekik be kell érniük majd a polgármester előterjesztésével?

- A Béke téren együtt sétálgatott a másik jelölt és az „egy valaki”.


Április 25.

A gyerekek aláírásgyűjtésbe kezdenek – maguktól. Persze nyilván azt mondják majd rá, hogy a tanárok ösztönzésére. Hétfőre rendkívüli szülői értekezletet hívunk össze.

Hír: egy fideszes frakciótag őszinte véleménye szerint semmi esélyünk. (Tisztában vagyunk vele.) Egyébként ő még nem olvasta a pályázatom, de el fogja olvasni. És a többiek? Ne feledjük: a frakció már kedden (22-én) állást foglalt. Nagy luxus ez a „demokrácia”: egy valaki megmondja, hogy a többieknek mit kell gondolniuk. De miért fizetjük a többieket? Ugye milyen demagóg? Kiírják a pályázatot, mert előírja a törvény – pedig elég lenne beadni a jelöltek nevét is. Erről álmodtunk az első szabad választásokon?

Beküldöm a hivatalba, hogy nyílt bizottsági és testületi ülést kérek. Ha a másik jelölt zártat kér, akkor zárt lesz – az ő érdeke ez. Csodálkoznék, ha másképp döntene/döntenének.

Április 26.

Újabb hírek: a másik pályázó úgy szerzett tudomást az igazgatói állás meghirdetéséről, hogy az önkormányzattól valaki egy az ő iskolájában tanító fideszes informatikatanárt kért fel, hogy pályázzon. Az illető nem akart, a ”másik jelölt”-nek viszont kapóra jött: elment az önkormányzathoz és felajánlotta szolgálatait. Nincs (?) ezzel semmi baj, csak egy kolléganőnknek mást (nem az önkormányzatot) nevezett meg információforrásnak. Ok? Úgy kell csinálni, mintha… Kíváncsian várom, hogy a képviselő-testületi ülésen mi hangzik el, elhangzik-e ezzel kapcsolatban valami. (A januári fordulóban is azt állította a polgármester, hogy ők nem kapacitáltak senkit – mi két kapacitáltról is tudunk.)

Fél 12-kor felhívott az irodavezető, hogy küldene nekem egy nyilatkozatot:

NYILATKOZAT

Alulírott …………………… (szül. hely.: ……………, szül. idő: …………….., anyja neve: …………….., lakcím: ……………………………….) aláírásommal hozzájárulok ahhoz, hogy Esztergom Város Önkormányzata Képviselő-testületének a Szent István Gimnázium, Esztergom intézményvezetői pályázatára beadott pályázatomba a véleményezők és döntéshozók (döntés előkészítői) részére betekintést biztosítok. (sic!)


Esztergom, 2008. április .

Ezt hétfőn, 28-án tudom beküldeni. Kézzel rá fogom írni, hogy egyértelmű legyen: nemcsak a döntés előkészítőinek, hanem a képviselő-testület minden tagjának lehetővé teszem a betekintést. A bizottságiig akkor már csak egy, a döntésig két nap lesz. 22-én miről is beszélt, döntött a frakció?

Egyébként, ha a döntéshozók e nyilatkozat nélkül nem tekinthetnek bele a pályázatba, akkor
- ezt a nyilatkozatot sokkal előbb kellett volna kérni (a pályázatot ápr. 4-én beadtam);
- x olyan pályázatot láttam, amelyben a kiírásban benne van, hogy ilyen nyilatkozatot kérnek – ebben nem volt benne.

Április 27.

Ki sem teszem a lábam a lakásból, béke, nyugalom.

Április 28.

Délelőtt heves szócsata: az „egy valaki” nem érti, mi a probléma vele. Újbeszélül és magyarul beszélők között lehetetlen a kommunikáció.

14.36-kor telefonálnak a hivatalból: holnap fél 4-kor OB-ülés a Gadányi teremben.
34. § (3) A bizottsági ülés időpontjáról, helyéről és napirendjéről a polgármestert, az alpolgármestereket valamint a jegyzőt három munkanappal korábban értesíteni kell. A bizottság ülésének időpontját, helyét a hivatal hirdetőtábláján közzé kell tenni. (Az Esztergomi Önkormányzat 18/2004. (IV.29.) ör. rendelete a Képviselő-testület és szervei Szervezeti és Működési Szabályzatáról )
A meghívottat ezek szerint elég 25 órával az ülés előtt telefonon értesíteni.

A képviselő-testületi ülés időpontjáról még mindig nem tudok, pedig: 11.§(4) A meghívóhoz – mely tartalmazza az ülés helyét, időpontját, a zárt ülés jelölését, a javasolt napirendi pontokat, az előterjesztők megjelölését - mellékelni kell a napirendi pontok írásos előterjesztéseit (…), meghívottak számára kizárólag annak a napirendi pontnak az előterjesztését kell megküldeni,
amelyben a meghívott érintett.
(5) A meghívót és az írásos előterjesztéseket úgy kell kézbesíteni, hogy azt a képviselők és tanácskozási joggal meghívottak a rendes ülést megelőző öt naptári nappal, a rendkívüli ülést megelőző második napon megkapják.
Ez a meghívottra nem vonatkozik? Én még semmit nem tudok.

Este szülői értekezlet: felolvassák az iskola minden véleményezésre jogosult szervezetének a pályázatokról adott jellemzését. Tapsok. Purparlé az irodavezető és a felszólaló szülők között. Aláírások mellettem. Az irodavezető megkérdezi a két és fél hónapra megbízott igazgatót, hogy vállalja-e aug. 15-ig a hosszabbítást. Csak nem billeg a döntés? S aug. 15-én mi lesz? Keresnek egy potensebb pártkatonát? Mindegy, csak belülről ne legyen senki? Féléven belül 3-szor is ki lehet írni a pályázatot, nem baj, ha volt alkalmasnak tartott, támogatott pályázó. A törvényalkotó sem gondolhat mindenre. Pl. arra, hogy kötelezővé tegye, hogy a pályázatot szakértő bírálja el, vagy arra, hogy a fenntartó ne mondhassa: a pályázat eredménytelen, csak, mert neki így tetszik. Az OKM-nek nincs rá jogköre. S ez rendben van így?

Alig érek haza, telefon. Az irodavezető azt mondta a szülők egy csoportjának, hogy az én pályázatomban is van jó néhány helyesírási hiba. Felmegy a vérnyomásom. Előveszem a pályázatom, ellenőrzöm – én sem vagyok tévedhetetlen. A jó néhány: egy hiányzó –n az édesanyám nevéből és egy összeírás. Szervilizmus, aljasság, relativizálási kényszer? Szerintem hitelrontás.

Újabb telefon: úgy hírlik, hogy lesz újabb frakcióülés, néhányan elbizonytalanodtak. Csak nem? Akadt egy-két ember, aki elolvasta a pályázatot? (Az irodavezető a szülőin olvasta. Ideje volt.) Az aug. 15-i ötlet ezek szerint már ezzel kapcsolatos. Belső pályázó alkalmas lehet, de igazgató nem. Zara Melinda pláne nem. Rafael Balázs felesége meg aztán igazán ki van zárva. Ezt persze nem fogják kimondani.


Április 29.

Az oktatási bizottság döntése: 3 szavazat mellettem, 3 szavazat ellenem, egy tartózkodás. A másik jelölt szavazati aránya pontosan ugyanilyen. Ekkora nyomás alatt tulajdonképpen elégtételnek érzem. Három embertől négy kérdést kapok, az egyik kérdező meglehetősen vehemensen és ellenségesen monologizál, mielőtt kérdez. A „politikai komisszár” kifejezést idézem, nem hallja, de ugrik rá. Egyébként meg miért is tiltakozik?

A másik jelölttel váltjuk egymást a meghallgatáson. „Jó napot” – így köszön egy udvarias magyartanár egy nála 20 évvel idősebb nőnek. Ha ezt gyerekektől hallom, mindig hozzáteszem: kívánok. A kolléganőt, akinek felajánlotta a helyettesi posztot, letegezte – köztük 19 év a korkülönbség.

A végén az elnök közli: holnap 6-kor zárt ülés. Mitől fél a másik pályázó? Takargatni való dolga van? Vagy nem is neki?

Április 30.

Tragikomédia

Shakespeare, Moliere darabjai öt felvonásból állnak, Csehovéi négyből.

S hány felvonás az életben egy tragikomédia?
Expozíció: az igazgatóhelyettesi státusz finanszírozásának megszüntetése
Bonyodalom: felmentik az igazgatót
Kibontakozás:
- szakmai-törvényességi vizsgálat
- hatszemközti beszélgetések
- igazgatóválasztási komédia
- exlex
- 2 és fél hónapra megbízott igazgató
Tetőpont: újabb igazgatóválasztási komédia (szakma és politika ütközése)
Megoldás: politikai komisszár az intézmény élén

Hölgyeim és Uraim, kezdődik az 5. felvonás. Indulok. Egy-két órán belül kiderül, hogy a „megoldás” következik-e, vagy még beiktat az író-rendező egy késleltető mozzanatot is.

Ülés után

Mátyás király és az okos lány története jut eszembe: az okos lány hozott is ajándékot meg nem is – a galambot elengedte. A másik jelölt meggondolta magát, a közjátékból nyilvánvaló, hogy előre meg volt beszélve: vállalja a nyílt ülést. És vállalta, hogy meghallgatja a polgármester szavait. Nagy bátorság. 2008-ban Esztergomban demokratikusan megszavazza a fideszes többség, hogy vita nélkül döntenek a nyílt ülésen. Gratulálok. Ahhoz is, hogy milyen megoldást találtak az ötéves, de egyéves megbízáshoz. A hivatal hány jogászának hány munkaórájába került? Iustitia istennő átkozódik, könnyei a mérlegbe potyognak. Uraim, elveszítették a mértéktartás utolsó morzsáit is. Nem ég a szégyentől a képük?