2017. április 18., kedd

Téli rege

Tegnap este láttuk a Radnóti Színházban. A színlapon azt írja Valló Péter, a rendező:

„A Téli rege nem kisebb kihívás elé állít minket, mint hogy megragadjuk magát az Időt, és megmutassuk teljes valójában – hadd lássák a nézők, hogy milyen is! Lassú és gyors, gonosz és jóságos, pusztító és teremtő. Ahogy telnek az évek, az ember észreveszi magán, hogy az Idő egyre fontosabb szerepet játszik az életében, és nemcsak az elmúlás, hanem a visszafordíthatatlanság, a megismételhetetlenség, a jóvátehetetlenség értelmében is. Persze Shakespeare, az emberi história egyik legnagyobb drámaköltője ezekre a gyászos képzetekre mégiscsak talál felemelő, vigasztaló válaszokat. Hiszen mire való a fantázia? A Téli rege színrevitelének a legnagyobb tétje, hogy mindezt egyszerre meg tudjuk mutatni.” 

Egy kortalannak berendezett stilizált, fehér térben, mai ruhában játszanak a színészek egy keserédes mesét, ahol az Idő (Bálint András) bölcs látó és láttató, az emberek, mint mi vagyunk: zsarnokok, szolgalelkűek és szembeszegülők, tisztán látók, megbocsátók, jólelkűek és haszonlesők... Ez a darab is, mint a nagy alkotások, sokrétegű: megmutatja, hogy a boldogság, a családi idill pillanatok alatt semmivé válhat, az ember megbolondulhat, beszűkült tudatába nem enged be érvet, szétver mindent maga körül, s amikor kijózanodik, vezekel. S van, aki gondolkodás nélkül engedelmeskedik a zsarnoki akaratnak, van, aki hezitál, de behódol, s van, aki ellenáll, meggyőzni próbál, s ha nincs más lehetőség, menti a menthetőt.

"Leontes nem különösebben okos ember; a létbe vetettség élményét nem képes önálló gondolattá fogalmazni. Fogalma sincs róla, hogy mi az, ami elkülöníti a többiektől, az a magány, amitől egyszerre elveszíti a fejét. Éspedig épp azért, mert önfejű, mert csak önmagával van elfoglalva. Önkényesen, tévesen kijelölt analógiák alapján próbál tájékozódni, s ezért eltéved az életében. (...) Megesik ilyesmi, hogy a férfi eltörpül ahelyett, hogy felnőne, mert ami lenni szeretne, "örök-gyerek", arányosan nem maradhat. Mit tesz ilyenkor egy mai tucatférj? Rosszalkodik, kirúg a hámból, felrúgja a házasságát, úgy menekül belőle - egy másikba." Írja Géher István.

A mesében persze majdnem minden jóra fordul, de az anyja meggyötrésébe belehaló kisfiú nem támad fel, az életből eltelt 16 év visszahozhatatlan...

Az előadás után, a tapsrendet megtörve, Ascher Tamás átadta Pál Andrásnak, Leontes megformálójának a Gábor Miklós-díjat, amelyet az évad Shakespeare-darabban nyújtott legjobb alakításáért ítélnek oda. Ascher megemlékezett Koltai Tamásról, aki 17 évig töltötte be a díj kuratóriumának vezető tisztségét, és felolvasta Vass Éva levelét. A Camillót alakító László Zsolt, aki 17 éve az első díjazott volt, nyílt színen gratulált Pál Andrásnak.


2017. február 28., kedd

A meteorológiai tél utolsó napján




A jó idő kicsalta a szomszédokat is a nyaralóba. Öregek, derűsek - élnek (6 éve, mióta ott is otthon vagyunk, hárman meghaltak). Őszinte örömmel köszöntjük egymást, boldog új évet kívánunk. Gy. bácsi két hónap múlva 85 éves, eladná már a telkét, de nem hirdeti, nem siet, jó kinn... A szőlőt nézegeti, szöszmötöl, ma kinn alszik. Megvan M. is  ̶  Zaza csaholva köszönti  ̶ , kiszellőzteti a házat, az ágyneműt, de még hazamegy.




Megmetszem a csüngő barkafüzet, a labdarózsát, levágom az elszáradt krizantémokat, kiszedem a rézvirágot, nézegetem a fügét (kihajt-e, az idei télen először nem volt betakarva), közben erősen beborul  ̶  lemegyünk a partra.  A januári nagy hidegek idején gondoltam a kőfaragóra, vajon hogy bírta a kunyhójában... A kutyája előront és megugatja Zazit, bentről kopácsolás hallatszik  ̶  minden rendben.

A parton senki. Hosszú sétát teszünk. Az egyik állandóan lakott házból frissen sült fánk illata száll...



Most.



 Három hete.


2017. február 20., hétfő

Athénba készülünk

   "Innen, ahol ülök, jól látni a márványportikuszt, a korék csarnokát, áll a hat lány, tartja szép fején a mennyezetet, villog a pentelikoni márvány. (...) A hat koréból öt az eredeti, egy közülük Londonba szakadt, az a második ott csak másolat. Vajon mit csinálhat az Erekhtheion koréja Londonban az Elgin márványok termében, éjjel? S mit a többi műemlék, a torzók, a frízek? Nyihognak-e vajon a lovak? Londonban ritka a napfény, és az ég váratlan kéksége olyan örömmel tölti el a lakosokat, hogy beszélnek róla az ismerősök, ott állandó téma az időjárás. Mit csinálsz hatodik koré, távol a tieidtől, a rezgő, remegő, ezüst párától, amely körüllebegi nővéreidet? Mit csinálsz olyan messze, távol az ősi kövektől?
   Istenem, ne add rám soha, hogy örökre távol kelljen élnem a hazámtól."


(Szabó Magda: Zeusz küszöbén)





2017. január 16., hétfő

36 perc 12 másodperc

Kora este hazaér. Megcsinálja a kávéját (habos tejjel, fahéjjal, mézzel), meleg, apró fényeket gyújt, beteszi Cohen utolsó lemezét, sámlira ül, nekiveti a hátát a fűtőtestnek (mennyivel jobb a cserépkályha, villan belé), lábánál a kutya, igényli a simogatást... Az eltűnt és az énbe épült időre gondol, elvont főnevek (szeretet, felelősség, bizalom) valóságán, valósságán meditál...

Feláll, kikapcsolja a lejátszót. 

2017. január 5., csütörtök

Integráció magyar módra

XY-nal korábban heti 2 órában foglalkozott egy autizmushoz értő gyógypedagógus –  szerinte heti 3 órára lenne szükség.

Felülvizsgálatkor a szakértői bizottság visszavesz egy órát  – XY ezután heti 1 óra fejlesztést kap  –, és beírja a szakvéleménybe, hogy a tanuló "oktatása-nevelése során autizmus-specifikus módszerek alkalmazása szükséges."

Nagyszerű. Az integráció meg van oldva. Papíron.

Megjegyzés: a gyógypedagógia egy másik szakma (a fogorvos nem vezet le szülést, pedig ő is orvos), az iskolában nincs gyógypedagógus, az autizmus-specifikus módszerek ismerete a gyógypedagógián belül is külön szakirány.



2017. január 3., kedd

A nap híre

"Összesen 18 millió forintért foglalkoztak pszichológusok az Emberi Erőforrások Minisztériumának dolgozóival – derül ki a kormány.hu-ra feltöltött szerződésekből. A tárca két megállapodást kötött összesen négy hónapra egy céggel, hogy közreműködjenek személyi fejlesztési célok meghatározásában. A tárca szerint azért kellettek a pszichológusok, hogy megtalálják a minisztériumi dolgozók számára a legmegfelelőbb munkaköröket, és végül „csak” 13 milliót költöttek erre – hangzott el a keddi RTL Híradóban."