2017. január 16., hétfő

36 perc 12 másodperc

Kora este hazaér. Megcsinálja a kávéját (habos tejjel, fahéjjal, mézzel), meleg, apró fényeket gyújt, beteszi Cohen utolsó lemezét, sámlira ül, nekiveti a hátát a fűtőtestnek (mennyivel jobb a cserépkályha, villan belé), lábánál a kutya, igényli a simogatást... Az eltűnt és az énbe épült időre gondol, elvont főnevek (szeretet, felelősség, bizalom) valóságán, valósságán meditál...

Feláll, kikapcsolja a lejátszót. 

2017. január 5., csütörtök

Integráció magyar módra

XY-nal korábban heti 2 órában foglalkozott egy autizmushoz értő gyógypedagógus –  szerinte heti 3 órára lenne szükség.

Felülvizsgálatkor a szakértői bizottság visszavesz egy órát  – XY ezután heti 1 óra fejlesztést kap  –, és beírja a szakvéleménybe, hogy a tanuló "oktatása-nevelése során autizmus-specifikus módszerek alkalmazása szükséges."

Nagyszerű. Az integráció meg van oldva. Papíron.

Megjegyzés: a gyógypedagógia egy másik szakma (a fogorvos nem vezet le szülést, pedig ő is orvos), az iskolában nincs gyógypedagógus, az autizmus-specifikus módszerek ismerete a gyógypedagógián belül is külön szakirány.



2017. január 3., kedd

A nap híre

"Összesen 18 millió forintért foglalkoztak pszichológusok az Emberi Erőforrások Minisztériumának dolgozóival – derül ki a kormány.hu-ra feltöltött szerződésekből. A tárca két megállapodást kötött összesen négy hónapra egy céggel, hogy közreműködjenek személyi fejlesztési célok meghatározásában. A tárca szerint azért kellettek a pszichológusok, hogy megtalálják a minisztériumi dolgozók számára a legmegfelelőbb munkaköröket, és végül „csak” 13 milliót költöttek erre – hangzott el a keddi RTL Híradóban."


2017. január 1., vasárnap

2016


"Undorító egy év volt 2016, de attól semmi nem változik, hogy ugrik egyet az évszám." 

Fájdalmas év volt, "de attól semmi nem változik, hogy ugrik egyet az évszám".


2016. december 19., hétfő

A megbékélés derűje

Elhagyjuk a kempinget, a Tabán híd felé tartunk Zazával, a kutya egyszer csak megáll, egész testével figyel, aztán csóválja a farkát. Azt hiszi, ő jön ott szemben, te téved. 

Az idős férfi, amikor elér bennünket, megszólít: jól megy-e a párkányi híd felé. A vasútállomásról jön, azt mondták neki, erre rövidebb. 78 éves, májusban halt meg a felesége, sokáig beteg volt, már nem tudott járni, ápolnia kellett - 56 évet éltek együtt. A gyerekei mondták, hogy ne üljön otthon, ne sírjon, már úgysem változik semmi... Volt azóta Komáromban, Újváron, Pozsonyban vagy tíz éve nem, akkor is a felesége miatt, kórházban. A vasúton mondták neki, nem kell jegyet venni, Szlovákiában kérni kell, de ingyenesen adják, külön igazolvány van buszra és vonatra... Akcentus nélkül beszél, de kicsit keresi a szavakat. Most eljött megnézni, mikor megy vonat Pilisvörösvárra. 70 éve járt itt, nem sokat változott a város. Majd Pilisszántóra akar elmenni - az Vörösvártól a következő falu, busz jár oda, mondom, Tudja, csak 2 kilométer, 8 éves koráig ott élt.

Összeadok, kivonok: ezek szerint '38-ban született, '46-ban volt itt átutazóban... A szavak mögött a történelem: a szlovák-magyar lakosságcsere egyik tanújával, elszenvedőjével beszélgetek. Öt percben egy emberi sors... Békés ünnepeket kívánva búcsúzunk.